köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

05.18.08

2008.05.18. 23:27 hasy

Vasárnap? Igen, vasárnap.
Mise? Igen, mise.
Utána átöltöztem otthon, hogy laZuljak magamnak az új polóba egykettőt. Felmentünk a dédihez, egy bő 1percre-szűk20percre. Meglátogattam a zsóófot, mert nem volt jól és hiányzott neki a fülcimpám, de lehet, hogy a lábújjaim is. Pedig nincsenek szép lábújjaim. Befejeztünk a happyend-et, ami audreytatous, aki meg írtószépmosolyú, de ebbe nem volt az, sőt szaR film volt. Beszélgettünk és tanultunk egy csöppet, aztán haza mentem és 16:10kor elkezdődött. Futottunk. Futottunk, mert a tomi megjött Dániából-aztán folytassuk ott, ahol abba hagytuk. Jött még a peterkarl is. Karl like Marx. Repülőtér Hármashatárhegy Solymár és az ezek között érinthető checkpointok 1-2eséssel és csúszással tarkítva zuhogó esőben. 25-30km lett a vége. Mire felestem a lépcsőmön már nem láttam, nem hallottam, meghaltam... ettem egy milkabogyóscsokit majdnem zacskóstul, mert csak tömtem magamba. Nagyon éhes voltam és végtelenül kimerült. 10-15perc alatt eljutottam a zigótából a csalánozók állapotig és már tisztán feküdtem az ágyamban. Pihentem és közben beneveztem egy netesfreerollpokerra. Az első 18 helyezett lett volna díjjazva, sikerült 1400ból a 20.lennem. Hát ez az én formám-szokták mondani mások, meg most én is. Felvittem a zsófinak a táskáját, mert hát neszeszer nélkül nem lehet élni, aztán lefeküdtem nézni a hetihetest. Most nézem a dzsingiszkánt, aztán szunnyadás...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr30476111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása