mindennap-ok?

Mindig is szerettem volna egy jó könyvet írni. Nem tudom pontosan miről, de azt mindig is tudni fogom, hogy mik lesznek benne. Szeretnék sok mindenről írni. Szeretnék írni a szerelemről, az életemről és a többi jelentéktelen dologról, de mitől lesz jó egy könyv. Mert vagy ő írja, az a valaki, akit már régóta ismerünk-neki mindegy mit ír. Megveszik, elolvassák, lerakják és elkönyvelik valamilyennek, majd felrakják a polcra. Csak azért, mert ő írta. De ha nem ő, hanem egy bárki más valaki, aki sosem volt senki, mint én, akkor nekem olyasmit kéne írnom, amit megvesznek, elolvasnak és még egyszer elolvassák, aztán elmesélik, mert jó lett és lerakják az asztal sarkára, hogy bele olvasnak, ha esik az eső, mert jó érzés olvasni. Ilyet csak akkor lehet írni, ha legalább 2éven keresztül írod, aztán mondatonként átformálod-a lehető legjobb alakra.. 16évesen nem lehet ilyet írni-bátorítottam magam, hogy úgy kezdjek el egy könyvet (csak próba képpen), hogy semmi teher ne legyen rajtam, mert úgy is szar lesz. Történet, szereplők, fordulat és valamelyik jó meghal. Az én könyvemben nem voltak jók, meg rosszak. 1oldal volt az egész. Egy főszereplővel, akit ott hagytak az asztalnál. Tulajdonképpen egy nőnek a háta. Eddig jutottam és majd folytatom. Valamiért a szerelem az első, ami eszembe jut.. és ennek a z próba könyvnek ez lett a vége.. ott ült a férfi szerelmesen és nem tudta mit csináljon. Annyira jellemző egy végtelen történet első oldalára. Mindenkinek így kezdődik a saját szerelmes könyve.. a napokban elkezdem remélem. A tegnap estét pont egy ilyen kérdéssel fejeztem be; Mit jelent neked a szerelem?-kérdezte Roland, hiába nem szeretem ezt a nevet. Kértem 3perc gondolkodási időt, amíg rájöttem, hogy mindig mást. Attól függ mennyire vagyok rászorulva.. talán mindent jelent, amikor szerelmes vagyok. Talán, amikor mindenben őt látom vagy tudom is én. Én is csak őt látom, amikor ezen gondolkozom. A tökéletes válaszhoz tökéletesen bele kéne esnem valakibe, aki nem az enyém. Talán olyankor érzem, mennyit is ér nekem a szerelem. Amúgy sokat.. nem is az érzés. A tény, hogy létezik olyan és biztos jó és egyben a legrosszabb, mert ez kicsit mindig egy oldalú.. Futottam ma is, hogy ne legyen semmi bajom a holnapi meccsre, a lanz ellen. Már nagyon várom.. még mindig jó itt minden, ma nem volt meleg, olyan 20fok körül, de nem fújt a szél és az eső sem esett. Kellemes, őszies július 4.e. Délután megpróbáltuk kigyűjteni a jobb részeket a blogból, hogy hátha összetudjuk nyomni 5oldalba, de a roli segít szerencsére, szóval nem lesz baj.. este az ablakom előtt elfutó nosztalgia villamos sínei mellett mentem egy keveset, aztán leültem a töltés kavicsába.. bekapcsoltam az iPodot és néztem a hegyek mögül a pirosas napfényeket, néztem a hegyeket és az előtte elterülő szántóföldeket. Mindenki nyugalomban abendessen és ráláttam a minigolf pályára is, ahol 2molett nagymama próbálkozott varrás helyett. Szép nap volt. Este megjöttek a lengyelek és 11en vacsoráztunk a 8négyzetméteren. 2magyar 6lengyel és 3oszták. Tulajdonképpen senki nem értett semmit, de hát nem is azért voltunk ott. Halat ettünk és levest. Mostanra már teljesen lement a nap, de a hegy körvonalait még látom. Elég szépek ahhoz, hogy leírjam ezt is. De most márcsak olvasni fogok-a hegyeknek háttal..


Nem tudok aludni.. legalábbis nagyon érzem, hogy nem fogok tudni, ha majd egyszer lefekszem, mert egyfolytában gondolkodom valamin. Itt is, az ágyban is. Persze kicsit meleg is van és itt pelenkáztak egy kislányt 10en és itt maradt a fokhagyma illat nem tudom melyik kellékről. Kicsit elengedem majd magam, hogy elinduljon a fantáziám egy kicsit és mosolyogjak legalább egy párat az előre eltervezett álmaimon, mert szeretek ébren álmodni. Talán mert, ha Vele vagyok, olyan mintha ébren álmodnék és ez rá emlékeztet. Szeretnék vele lenni, de ez néha nem megy. Mert vele álmodni jobb, mint bárki mással ébren. És hirtelen kikapcsolok, hogy végre bekapcsoljon a kedvenc részem. Az említett ébren álmodás- Befekszem az ágyra, ruhában a takaróra. Becsukom a szemem és nem gondolok semmire, csak arra, hogy szép az élet és ezt patch adams is látta és akkor mosolygok, mert ő is ezt tette. Elkezdenek jönni a dolgok, amikre sosem gondolnék mégis jönnek és még szeretem is őket, mert tetszenek. Minden színes mégis szürkében látom, azt a világot. Azt a világot, amit legszívesebben a szegényeknek álmodnék, mert ott nincs éhezés, se elvtársak és nincs aki fürer legyen. Bár bárhova megyek, mindenki engem néz, pedig nem vagyok idegen-max. furcsa. Én vagyok nekik a furcsa, pedig csak én létezem vagy éppen ezért. Ők csak a gondolatom friss szülöttei és már is lenéznek vagy talán felnéznek rám, mert megtaláltam őket. Van aki velük is foglalkozik. Most akkor jót teszek a gondolataimmal, mert egy lustadög vagyok. Persze néha felébredek belőle és eszembe jut, hogy nem vettem sampont, de gyorsan lenyugszom és vissza alszom, abban a reményben, hogy lesz még gondolat, aki szeret annyira, hogy lássam. Egy nagy sípszó.. majd egy sejtető fúvós, olyasmi mint amilyeneket egy tibet szerzetes fújna. Na de itt is van. Narancssárga ruhába szemüveggel. Ez a dalai Láma. Elkezdünk beszélgetni thai nyelven, mert a dédnagymamám csak ezt ismeri. A dédnagymamám?? Hogy kerül megint ide. Vége a csúszdának.. lejárt az idő. Azt mondja tetszett neki, de elrabolták a kínaiak a csúszdát, úgy hogy közbe bele volt szorolva. Megmutatná hol vannak és leleplezzük őket Jean Renoval a szemem képernyőjének jobb fölső sarkáról, de megszólal a tegnapi link. A dancehallplaces.. és már táncolok is. Egyedül a sötétben.. elcsendesül a zene. A dalai láma kirúgja a lábam. Elesek és felébredek. Fogatmosom, megigazítom a párnám. Ránézek a marék és a zsófi kislány kori képére. Felnézek az égre.. van pár csillag és mögéjük köszönök. mindent.