mindennap-ok?

Álmaimban kötöm meg a fogadásokat és ott is kérem az új leosztást a rémes lapokkat és akkor ráér csak másnap ugyan ott, ugyan abban az ágyban vissza fizetnem a már elvekben elvesztést. Azért ott iszom is, hogy tovább bírjam a veszthető élvezeteket, mert akkor most mondok egy példát a vereségre, Győzelem! Persze egy pillanatra kiülök a körből, azokhoz, akik az agyamon máshol üdültek és mostanra értek ide. Vannak akik a 38., de vannak akik az 54.leosztásnál értek el az asztalhoz, ahol páran játszottunk, de lényeg, hogy mindig jó lapokkal vesztettem. Reggelre elég álmos lettem ettől, ezért volt nehézkes szót fogadni minden előre beállított csipogó tárgynak. Tárgy? Igen. Itt van a szobában? Igen. 8körül rohadt idegesítő? Nagyon. Persze, azért felkeltettem magamat, csak semmi verekedés, mert.. ilyenek is vannak biztosan. Az asszony, aki megverte saját magát és aztán magával is végzett. Igen, ezt még olvashatjuk a hetiblikkekben vagy láthatjuk talán olcsóbban a fókuszban és szavazhatunk arra, hogy ez most jó vagy nem és ezenkívül egyet ért-e ön azzal, hogy akik sms-t küldenek, azok nem gazdagok, de kimennének délafrikába csak a repülőjeggyel, amit adnak az sms mellé, ha meg vannak veled elégedve és te vagy a 100000dick. Angolon nem kapcsolt be az agyam. Folyton forgott a tegnapon, meg a sétáltatott dunaparton. Persze az álmokon is, illetve azokról, akik a 38, 54nél jöttek. Ők kellettek hozzám akkor, hogy jobban aludjak velük, mint ahogy ébren most lennék. Kemával és Zitával találkoztunk a meg még annyira nem beszélt időpontban és még most is kérdéses. Pizzát ettünk. 1óra alatt óriási hierarchikus szinteket léptem. Tulajdonképpen a puszta jelenlétemmel. Elő ételt én ettem egyedül. Hideg gyümölcsleves. Fin-chi, közben láttam az olimpiát. És közben szeretnék kimenni a szávay következő versenyére, mert én is kiesek az első körben majd, de majd lakom szívesen helyette 5*ban és még talán aláírást is adok a rám érdeklődő, majd senkinek. Haragszom, persze, hogy haragszom. Helyettük nem nekünk kéne álmodni, az igazság ez. A kezdő szintem fiatalember volt még az almafröccsnél, csak aztán kezdtünk el önöződni, illetve csak ő. 28éves halálra gyúrt pincér. Ő, a harmadik én említés már uram volt, na itt betelt a pohár és ültem tovább a helyemen, csendben. Rózsaszín polóban, amitől félek kicsit a melegszépszégversenyről-látott fotók miatt:'( Szóval 28. Én 16. Én tegeztem, Ő uramozott. Persze nem szeretem használni, ezt a szót, mert tegnap hallottam, de biztos 'agyfaszt' kapnék és ha már csúnyán beszéltem, akkor 16éves pöcsnek éreztem magam mellette, miközben eszem az ő 5órabéréért. Soha többet nem eszem nálluk, pedig nagyon kedves volt és még ennél is jobb volt a pizza. Beugrottunk Zitával egy cappucinóra, aztán haza jöttem, hogy aludjak magamnak új gondolatokat-az esti edzésig. Indulás előtt még próbáltam a sziget jegyet szerezni, persze ilyenkor mindenkinek írok, akinek soha máskor nem és valószínű 3-4éve nem beszéltünk. Szia! Szia! Hogy vagy? Nyár? Szigetre mész? JEgyet nem tudsz? Szóval elég hamar ellehet jutni ide, csak persze utána megkell ígérni, hogy többször találkozzunk ezentúl. Biztos nem. 4órát elvett az életemből egy újjabb kimerítő, önbecsmérelő edzés, aminek a fénypontja volt az, hogy tulajdonképpen mindent ott hagytam, azon a helyen, ahol ha nem akarsz, akkor is lopsz. Vissza felé-mégse voltam depressziós hangulatban, mint ahogy foci után lenni szokott, még úgy se, hogy nem mentem el a ZoRro nevű valószínűleg nem kedves helyre. Zorro és Gyula bácsi lett volna gondolom, csak magyaro-n copyright a gyulabácsi. Zorro mehet. Itt több a Gyulabácsi. Legalábbis a marketinge keményebb, ő nem Z betűt vág. Gyula bácsi gondolom iszik, dől és közben üt. Egy pizsama szerű ruha volt rajtam. Szellőzött és nem volt nehéz az üres táskám se. Fáradt voltam és vagyok nagyon. Álmokat sétáltatok és etetek. Fáraztó, de persze szép is lehet ez a ronda élet. Közben meg keresem a jó lapokat hozzá, és talán tényleg bekell látnom, hogy rossz lappal nyernek 'mindig'. Így hát eléggé fáradtan dölök az ágyba.. SZIGET jegy-kiáltás tőlem a távolba, hátha. És akkor márcsak a köszönet, hogy köszönöm.