mindennap-ok?

Hát az úgy volt, vagy úgy esett, hogy láttam a janesz-t, de nem is akárhogy. 2hónap és 4nap után láttam a janeszt. NewYork után mucsaröcsöge miatt, amivel elég durván vissza rombolta a már többször említett hierarchikus szintjét a budapestre, a newyorkról egy mucsaröcsögével, de ennek ellenére még janesz volt a barátom budapestről. Dumáltunk, de legalább annyira rájött ő, mint én is arra, hogy semmi érdemes nem történt és semmi értékes nem változott meg, az amúgy meg értéktelen életünkben, nyarunkban. Megvártuk sörit, apai ágon benőt a batthány téren, amit a blog története során már sokadszorra írok le helyesen. Ez alkalomból lepem meg magam valami kedvességgel a napokban, amit előre is köszönök az első miniszterelnökünknek, amiért talán nem gyurcsányahibás. Pedig elvileg mindenért ő, és nem is értem, hogy mi van ebben az országban, ha minden második óriásplakáton, ezt a feliratot olvasom, mint fizetett hirdetés. Hiába nem szeretem én se őtet, bár nem nagyon ismerem személyesen és valószínű nevelés kérdése mindaz, amit ezekről az átlagembernek lényegtelen dolgokról gondolok látszólag egyedül. Azért a miniszterelnök még is csak miniszterelnök és még is csak megválasztotta az emberek 50%a. Így a statisztikák szerint, még te is deréktől lefelé vagy felfelé, esetleg félbe vágva hibás vagy, azért ami itt van és rossz, tehát tulajdonképpen majdnem minden. Ami nem jó.
Az előző 12sorral a semminek és a tökmindegyek népes táborának adóztam. Délután mamutban mászkáltunk, neszes teát ittunk és részegeket próbáltam szemmel felállítani a négykézláb magasságban elfolyó életéből. Itthon a körömlakk lemosó üvegébe öntött köptetőt kortyolgattam, mint valami rövid alkoholt. Felcsapom a töltőre az ipodot, hogy ne merüljön le a következő 3szám alatt, mert nagyon jók vannak még. Padlón vernek utolsót, halaim. Nem értem, de új kispálokat kaptam. Kikötik a kukoricát, tiszta vér a szárnyuk is. Ez a második sor, a harmadik előtt, ami úgy van, hogy elalszanak még is a rózsaszín vizükbe. És így is van sokat keres az én szívem refrén részben. Felbuzultam a rossz szövegekre írt jó zenéken, ezért is kezdtünk el este gitározni apával, hogy közbe minden manchesteri helyzetet megnézzünk a visszajátszó kamera szemszögeiből. Meghallgattuk Prokofievet, aztán megettük a spagettit, ilyen igazi 3lépésest, ami itthon csak ünnepekkor szokott lenni. Úgy, mint a 6sor után most is hörpintek a körömlakk lemosónak álcázott, hatásra rövidalkoholt utánzó köptetőbe, renadiolóba. Lemostam fejemről a várost, kezemről a városhoz kellékként tartózó kapaszkodókat, és piszkos kapaszkodókat. Nem vettem lopott parfümöt a lopott cigány fiútól, akinek tetszett a rózsaszín petra, pedig mi csak pizzát akartunk csinálni 1nél több 2lépésben. Persze mostanra már 1-0ra nyert a manchester, edzek, hogy magamtól piszkolódjak és gondolkozom a napi gondolat menetekből kihagyott dolgokon. A nem szomorú, de talán változtatnék múltukon és örülök a ma megérkezett nagymamáknak mindenhol. Örülök még pár dolognak mielőtt lefekszem. Ma is megköszönöm a csillagcsinálónak, hogy csillagokat csinál. Ilyenkor tudom, hogy lekell még mennem valamiért, ezért nem helyezem magam előre kényelembe. Kicsit gondolok arra, hogy nem dohányzom, de ha dohányoznék, akkor a tetőn csinálnám. Meggyújtani, kifújni, csikket dobni. Kiültem a tetőre és az előző kisegítős tornát legyártam elméletben, betartva a 10percet, hogy gondolkodjak a holnapjaimon és a tegnapi ovodás kislányon, az életen, paulocoelhon és a szerelmen egy keveset, mielőtt kifutnék az időből. Elméleti függő a tetőn.. meleg van, de alszom azért.