köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

09.02.08

2008.09.02. 23:14 hasy

Álmomban egy hangyát néztem, ahogy megpróbált elvonszolni egy döglött kutyát. A nap sütött rájuk, aztán csak néztem, ahogy még is csillagok, és zsínorón lógatott szerelem holdak teltek el felettük. Amit először láttam meg ötödikre, azt vettem fel. A sportkórházra kényszerültem, hogy játékengedélyt kapjak, ami komolyan hangzott egészen addig, amíg oda nem értem. Háromnegyed, ha pontos akarok lenni-az utána lévő percekben értem oda, ahol eligazított a 10hektáros épület rendszer legszimpatikusabb tagja. A szemüveges portás bácsi. Aki tényleg rosszul lát, viszont nagyon süket is. Ennek ellenére képes volt, ilyen időben mosolyogva eligazítani a bal kezével, amin vacilált egy darabig, mert nem igazán érezte előre, hogy a mozdulat után a jobbtól kéri a löwenbraut, vagy a baltól szív egy utolsót. A járdán, aztán, ha elfogy akkor kéne balra fordulni és megfogja találni, egy szép tégla épület-igazított el a néven még nem ismert optikailag józsi. Végig mentem a még nem ismert úton.. közbe dúdoltam tovább magamban a már nyakamban lógó fülesben az előbb még játszódó hiperkarmától a valamelyiket. Sumák lázadnak, és szerelemért halnak meg az üzenet. Felejtős. Pssz! Rendelés. Szólt rám a nővér, aki egy számomra teljesen felesleges épületből jött ki. Sétáltam tovább az ugyan olyan tégla épületek között, de aztán megtaláltam a 3as épületet, ahova apukám küldött. Mert apa elintézte. Várni kellett az alagsorban, ami tényleg rosszabb volt még a földszintnél is. Van az omlós fal, de ez már teljesen leomlott, de az egyik ijesztő lámpacső még működött, a másik meg még éppen vibrált. Vibrált, mint egy félig lecsapott légy. A billentyűzeten több baktérium van, mint egy nyílvánósközwc-n (toitoi), hogy olvasás közbe ne simogasd a fejed, vagy mások fejét. Kijött a konferenciáról az egyik fehérruhás szimpatikus. Kit keres. Elmondtam, hogy Tálai doktorúr, ő elmondta, hogy ő az és, hogy merre kéne mennem. Gyors volt, sietett és kék volt a szeme, de írány az első emelet 14es szoba az első emeleten. Kezdődött a vizsgálat, ahol unalom elüzőként töltögettem ki a kérdőíveket magamról. A milyen gyakran marad ki a menstruációm részhez beírtam, hogy elég gyakran, ezzel is növelve az unalmában strigulázgató skizofrén statisztikus munkamorálját. A szült a már gyereket, és ha nem tervezi e? kérdésnél már nem tudtam több oda nem illő választ adni és hirtelen behívtak. Elküldtek még pár helyre. Ezeken a helyeken a nem történt semmi volt jellemző, ha azt nem számoljuk, hogy az EKGval töröltem le magamról az EKGnél rajtam maradt vizet, és a szalvétát adtam le kishíjján, de még időben vissza mentem másolatért. Aztán sokat vártam. Vártam. Kíváncsiságból vissza mentem még egy másolatért a szobámba, mert láttam, hogy az EKGs néni szeretet hiányos állapotú, de legalább megdícsérem a nem egyedi és fehér köpenyét. Kezicsókolommal köszöntem el, mint minden esztétikailag már 30at betöltött nőtől. Ha nem vagy 30 és a múltban köszöntem neked kezicsókolommal, akkor nagyon szép a köpenyed, már nem azért mondom persze. Bele pakoltam a táskába az tízóraimat, pont az idő tájékán. Megismertem az új rajz tanárt, akinek semmi köze nincs a rajzhoz, csak ha mozog. És reinstaláltam a képtáramban az angol és a magyar tanárok kedves és nélkülözés mentes jellemét. Ajándékot vettem a holnapi szülinaposoknak, mert tavaly ilyenkor el lett felejtve. Mondanám, hogy akkor még kicsi voltam, de ebből következne a jövőre ugyanekkora leszek. Kis... ide minden szó értelmes, ha elég erősen üvöltesz a célpontra. A gitár beiratkozáson is jelen voltam. Mocsoki Gergő. Azért bementem persze. Marcika 9éves, Petrácska, ha hívhatja így 7éves. Zsófi 13éves!! Petike 8éves. Laczika (czvel) 5éves és Marcell Freimann (anyja is, apja is kovács és teljesen ősgyökeres kivül-belül) na ő még egy nagy 12éves. Hasika 16éves, de lehet, hogy nem kerül be a csoportba, mert nem ment el felvételire, azért adjunk neki egy jelentkezési lapot, mert félév után, úgy is le lehet selejtezni szóról szóra.. futottam volna el, csak bele csomózódtak a lábamon csomozódható dolgok a zongora székbe. Majdnem eltörtem. Persze a kedvem is elment tőle, de ha még is-már alig várom, hogy oda álljon mellém az egyik 7éves mindegy, hogy marcika és csillogó szemmekkel mondja el nekem, hogy nem úgy kell fogni a gitárt. és persze, hogy beköp. Előre rémeket látok. Najo. Igyekeztem gyorsabban folytatni a napot. Próba képpen állítottam előre az órám, amit azóta próbálok vissza állítani, addig dátumra pontosan vagy csak randi képes. A kiskút mellett 20.án. Ha esetleg tényleg van kiskút, majdnem esélytelen, hogy ott leszek-most ezért ne menj oda. Edzésre menet olvastam még pár könyből, amikkel kitömtem a lyukakat a táskámból. Bohumil Hrabal. 3érintős játék gyerekek. Csak fejjel ér a gól. 3gólból 3. Két érintős. Vége az edzésnek. Még kicsit játszottam volna, de holnap meccs, aztán felkell majd oda is pörögni. A holnap majd amúgy is egy ünnep, mert anya 2008-1969 éves, amivel egy darabig most szórakozok, hogy hirtelen próbálom kiszámolni, aztán a kapott év szerint képzelem el anyát, édesanyát, a muttert sok, kevés, de holnapra 39évesnek. Anya 39, Marek 11, Roland+Zsófi 1évesek, aminek én örülök harmadik legjobban.

A nap főbb gondolatmenetei mellett volt a fejtegetés szerepét nem elfelejtő tapasztalat szó. Annak is egy, olyan változatát kerestem, ami a "tapasztaltá tévő"-szószerkezetet 1szóban összefoglalja és a tapasztalt tényleg benne van. Nem jártam sikerrel, de voltak lelkes próbálkozások, tőlem és hangosan gondolkozó idegenektől, mint például a megtapasztította és a rátapasztított.

A hangya nem adta fel, átment a dög orrához és onnan próbálkozott.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr22645758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása