köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

reklámbarmok

2008.11.30. 23:55 hasy

Reklámzabálókra mentünk tegnap este. Lehetőség volt reklámzabálók délutánjára is, a reklámzabálók éjszakájának keretein belül, de ez felesleges hangulatrombolás. Egy rövid ideig bénáztunk a kapuban, aztán a Novotel-szálló szuper személyzete átsegített minket a narancssárga kollegák ellen vívott jegyre menő harcokban. A véres csata eredményeként üdvözöltek minket a ruhatárban, és a VIP-teremben is. Innentől kezdve abból állt az éjszakám, hogy megörültem a körülöttem lévő 1500foktól és 15000sznobtól. Szép, viszont buta szabadidejükben fizetős hostess lányokat fűztek 30asodó, borostás, maguktól elszállt primitív kopaszodók és tetkós barátaik. Szánalmas próbálkozásokon mosolyogtam egy kényelmes kanapéból egészen addig, amíg meg nem találtam a víájpín kívüli emberekhez vezető kijáratot, ahol jobban éreztem magam és levegő is volt még egy ideig. Kicsit elrontotta a kedvemet a minden, nem is mesélem el miket tettem ezért. Bár időm többségét a légkondicionált wc-ben töltöttem. A hely egyetlen hűséges és talán legértelmesebb színvonalban kommunikáló élőlényeivel, a piszoár baktériumokkal. A végén a húgom rövid vesszőfutását néztem végig egy bármilyen bulvárkarrier első lépcsőjén, majd Bogesz rögtönzött szerelmével csináltunk fotót, hogy közel legyen hozzá legalább a konfetti szórásig. Akkor aztán elment a türelmem, és ha a kijáratnál nem nyomtak volna a kezembe a szuperajándékokból 1helyett még 8at, akkor határozottabban megyek haza. Egy szó, mint száz unalomtól, és heteroszexuális férfiaktól is lehet hányni.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr84809202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása