Bár mulandó dicsőség, vagy éppen átmeneti szégyen egy hajszobor. Azért mégse kockáztat senki szívesen, főleg ha már csak két vágás választja el a végleges golyófejtől. Legalábbis én nem. Igazából teljesen mindegy, csak legyen majd jó. Levágom rövidre gondoltam napközben, majd méltán szürke emberek tömegével szemben nézelődve figyeltem meg férfiasan vagy denevér(szív) alakban
kopasz embereket és legényes torzonborzokat. Közülük akartam én is egy lenni a hajmetaforások csoportjában. Hogy a következő időpontos; felfigyeljen és megpróbáljon sunyiban felülről lefényképezni. Vagy legyen egészen extém. Igen, van ez az extrém dolog, ami elég sok emberre van ráragadva. Tetkók, piercingek, emos sutyerákok. Valahol tetszik ez nekem, színt és színeket adnak az utcának. Bár, ezek azok a dolgok, amikért csak rövid ideig lelkesednek az aktuális szekta tagjai és ezek azok a dolgok, amik sosem állnának jól nekem.
Végül Márai jutott eszembe, aki 2rövid, de tömören őszinte sorral becézgette lényegtelennek a külsőségeket. Így történt hát, hogy csubakát nyírják ma este.
sej-haj
2008.12.11. 00:51 hasy
Szólj hozzá!
Címkék: hellókarácsony
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.