köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

angyalok aurája

2008.12.16. 00:52 hasy

Először rajta gondolkodtam. Tudtam, hogy ő nem kel majd fel. Nem kell. Ő lesz majd valahol. Kék szemekkel vár, egy fehér kabátot, afféle ballon-kabátot, hajat és némi cipőt visel majd. Egy élettelen közeg, egy élő gondolat. Természetétől fogva más, valaki más arcát viselve hencegett a zord hidegben is vékony lábaival. Széllel táncolt, és különböző fények mellett is másnak tűnt, mint egy egyszerű képzet, vagy képzelet. A jellemét kereste, látszólag értelmetlenül. Önkénytelenül kényszerítve, hogy elhigyjem, más nem is látja. Érzések nélküli fehér bőre és rózsaszín pozsgái emlékeztettek minden jóra, mely csak hasonló álomképzetek mellett történhet. A színekre, pár felhőre és egy nagyon szép női hangra. Nagyon szép, persze kemény. Olyan doorsos. Ha ismered, régen ez szólt a tintoretto étteremben. Az illatok újra számítottak, felszállt a buszra és érdekesen reagáltak sejtjei a természetre. Biztos nem látta más, nem volt nekik való. Ő volt Az Angyalok aurája.



 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr23825422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása