köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

öntöző

2009.01.19. 14:54 hasy

Szeretlek. Érdekes. Ha kimondom, hogy szeretlek, mint szó - egyből egy életre és világra alapvetően domináns dolgot mondok ki. Értelmileg boldogságra kódolva az elméleti kapcsolatok éltetője. Ezeknek a kapcsolatoknak az ibolyáiért vagyunk szavakkal és tettekkel felelősek. Ezeket az ibolyákat öntözzük friss szeretlekkel és járjuk a világot. Ki vízért, ki csak öntözi a kiszáradtak földjét. Ez persze egy alapvetés, de ez persze a Boldogság is. Mégis, ha kimondom mégegyszer, hogy szeretlek, akkor eszembe jut, hogy valójában mennyi boldogtalanságot is jelent. Az ibolyák nem szeretik, ha túl locsolják őket, az ibolyák azt sem szeretik, ha nem locsolják őket, az ibolyáknak egy idő után mindegy, hogy locsolják e őket vagy sem és vannak azok az ibolyák, akik elsem hiszik, hogy őket bárki öntözné, gondozná. Szóval van ez a szeretet-hazugság, amivel ölni lehet. De persze ott bújik mindig egy váratlan, őszinte, egy még fájdalmasabb szeretlek valahol egy mellény zsebében, ami új életet ad és mosolyt csal a legmogorvább növények lelkébe is. És itt jön a képbe a jó kertész, aki az örök metaforák jó pásztora, aki képes kedvenc növényének sikertelen önállóságát végignézni és amikor már majdnem kiszáradt, akkor segít rajta és elmondja újból neki, hogy szerelmem, egyedül te sem tudsz felnőni az élethez. Hát ezért jó egy kapcsolat, ezért jó egy őszinte szeretlek. Szabad-e locsolni?
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr65888565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása