Szeretlek. Érdekes. Ha kimondom, hogy szeretlek, mint szó - egyből egy életre és világra alapvetően domináns dolgot mondok ki. Értelmileg boldogságra kódolva az elméleti kapcsolatok éltetője. Ezeknek a kapcsolatoknak az ibolyáiért vagyunk szavakkal és tettekkel felelősek. Ezeket az ibolyákat öntözzük friss szeretlekkel és járjuk a világot. Ki vízért, ki csak öntözi a kiszáradtak földjét. Ez persze egy alapvetés, de ez persze a Boldogság is. Mégis, ha kimondom mégegyszer, hogy szeretlek, akkor eszembe jut, hogy valójában mennyi boldogtalanságot is jelent. Az ibolyák nem szeretik, ha túl locsolják őket, az ibolyák azt sem szeretik, ha nem locsolják őket, az ibolyáknak egy idő után mindegy, hogy locsolják e őket vagy sem és vannak azok az ibolyák, akik elsem hiszik, hogy őket bárki öntözné, gondozná. Szóval van ez a szeretet-hazugság, amivel ölni lehet. De persze ott bújik mindig egy váratlan, őszinte, egy még fájdalmasabb szeretlek valahol egy mellény zsebében, ami új életet ad és mosolyt csal a legmogorvább növények lelkébe is. És itt jön a képbe a jó kertész, aki az örök metaforák jó pásztora, aki képes kedvenc növényének sikertelen önállóságát végignézni és amikor már majdnem kiszáradt, akkor segít rajta és elmondja újból neki, hogy szerelmem, egyedül te sem tudsz felnőni az élethez. Hát ezért jó egy kapcsolat, ezért jó egy őszinte szeretlek. Szabad-e locsolni?
öntöző
2009.01.19. 14:54 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.