Ritmust. Egy elhagyott pillantás a hungáriamagnóra, az akkori szabadeuróparádió szószólójára. A film és a zenék alternatív voltával nem nehéz szerelem. Füstös tetőn ülve a dunán fénylő csillagok, a halvány parlament, álmok és angyalok. Egymás arcán járunk keringőt, majd halkan zuhanunk mélyre, hogy ott maradjunk ketten. Hideg cserepekre dőlünk lejjebb, majd ügyesen maradunk meg a kémény mellett. Behajlított térddel és remegő talppal egyensúlyozzuk a felhőtlen létet fent. Fent a tetőn. Ahol csak pár madár jár, ha úgy támad kedve. s Dolga szerint. Üres szemmel legmesszebbre, ilyen nincs-suttogod a féltékeny mosolyon túlról. Még egy utolsó simítás a szeplőkkel.. dobd el így: semmi üzenet. Szállj messzire! Így néztük mi, ahogy csendben száll alá. A szél néhol bele kap, s megfordítja. lassan eltűnik az utca halvány fényei között, a sötétben. Még velünk várt pár csillag, a hold és az összes érzelem. Alattuk ültünk tovább piros kendők fehér pöttyeivel, egy egészen más világ tetején. Szerelmesek voltunk, ez úgy érdekes, hogy nem tudtuk mibe és hol, de éreztük. Egyfajta boldogság sokk. Az eresz peremén lógattuk le lábunkat. Köröztünk velük párat a levegőben, közben szívet fújtunk a ködből a hideg miatt. Rajta minden szeplő egy álmaim. A repülő lassan leszállt. De sosem felejtem el, hogy mi láthattuk szállni, mint a szabadság és önmaga délceg szinonimáját.
papírrepülő
2009.02.07. 02:26 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.