köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

papírrepülő

2009.02.07. 02:26 hasy

Ritmust. Egy elhagyott pillantás a hungáriamagnóra, az akkori szabadeuróparádió szószólójára. A film és a zenék alternatív voltával nem nehéz szerelem. Füstös tetőn ülve a dunán fénylő csillagok, a halvány parlament, álmok és angyalok. Egymás arcán járunk keringőt, majd halkan zuhanunk mélyre, hogy ott maradjunk ketten. Hideg cserepekre dőlünk lejjebb, majd ügyesen maradunk meg a kémény mellett. Behajlított térddel és remegő talppal egyensúlyozzuk a felhőtlen létet fent. Fent a tetőn. Ahol csak pár madár jár, ha úgy támad kedve. s Dolga szerint. Üres szemmel legmesszebbre, ilyen nincs-suttogod a féltékeny mosolyon túlról. Még egy utolsó simítás a szeplőkkel.. dobd el így: semmi üzenet. Szállj messzire! Így néztük mi, ahogy csendben száll alá. A szél néhol bele kap, s megfordítja. lassan eltűnik az utca halvány fényei között, a sötétben. Még velünk várt pár csillag, a hold és az összes érzelem. Alattuk ültünk tovább piros kendők fehér pöttyeivel, egy egészen más világ tetején. Szerelmesek voltunk, ez úgy érdekes, hogy nem tudtuk mibe és hol, de éreztük. Egyfajta boldogság sokk. Az eresz peremén lógattuk le lábunkat. Köröztünk velük párat a levegőben, közben szívet fújtunk a ködből a hideg miatt. Rajta minden szeplő egy álmaim. A repülő lassan leszállt. De sosem felejtem el, hogy mi láthattuk szállni, mint a szabadság és önmaga délceg szinonimáját.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr70927809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása