Minek beszélni az átélt dolgainkról?
Minek, ha MI tudjuk.. ami a jelenben öli a szívünket-az igazából a múlt.
Minek beszélni róla, így fáj a jó. -a múlt.
Minden, amit lehet. Amit lehet elárultam magamról.
A múltban minden lehetséges.
Engedtem, hogy megismerj, így árultam el magamat érted.
Pár elvet értesz, párat megértesz, párat nem értesz és pár miatt már nem szeretsz.
Megismertél és közben bizonyára félreérthettél.
Mint mások is, te is mást ismertél meg. Mást, a rosszabbat.
Mára mindez egy fájdalmas vereség, de a múlt örökre győzelem marad.
Lehet, hogy Isten egyik arca egy halvány üveg mögül mosoly majd ránk,
de mai haragunk ökle tép majd üveget. Szilánkos mennyországgá téve az egyelőre
korán sem biztos jövőt. A jövőt melyben minden lehetséges.
Hiányzik, bár sosem láttam és sosem ismertem.
Én is hiányzom neki, talán nem mint ő nekem.
Mit mondhatnék neki majd, hogy a sors néha nem válik valóra..
"Pusztán a jelen miatt, senki sem boldogtalan"-Seneca
a múlt sorsa
2009.03.19. 23:58 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.