Volt egyszer egy törpe, aki egy kékszemű őzgidát szeretett. A kékszemű őzgida álmaiban egy ház meg egy márványrajzszirmú, illatos, napos virágvölgyben úszó kert lebegett. Óriás volt a törpe szívem, de a keze oly szolid dolgokra volt szabott, hogy nem sikerült megépítenie a kéjlakot. Még kopogtatni sem tudott a kékszemű őzgida márványrajzszirmú, illatos, napos virágvölgyben úszó kertjének háza kapuján. Volt egyszer egy törpe, aki egy kékszemű őzgidát szeretett.. még mindig. Járt utána, kereste, s ahogy az őz mellett loholt, elfárasztotta az út-a fájdalom. "Ég veled, lelkem nyugalmat kíván!"-szólt a kékszemű őzgidának, lefeküdt és hunyorítva nézte, ahogy a kékszemű őzgida belibbent egy márványrajzszirmú, illatos, napos virágvölgyben úszó kertkapuján egy háznak.
kerti törpe
2009.04.07. 09:46 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.