mindennap-ok?

Egész életünk a sokszor említett véletlenek sorozata, melyeket gondolatok és más univerzum számára jellemtelen alakok dobnak a sorsnak. Nevelésünk és lehetőségeink alapján rengeteg út és rengeteg zsákutca van, amin járhatunk. Minden észérvünk szerint haladunk az adott úton, de néha megesik, hogy az ember egyszerűen eltéved, mert rossz sarkon fordul be. Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna ha... Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni. Mindannyian a saját utunkat járjuk. És mi a cél? Hogy megvalósítsuk önmagunkat. - valahogy ez lenne a közhely: Térjünk vissza az útra, kövessük a tanítást.. ahogy írtam. | Valahogy mégsem érzem ezt a teljes életnek. Ezek továbbra sem mi lennénk, hanem a tanítás és az őseink gondolati maradéka lennénk. Pedig nem lehet, hogy véletlenül létezünk. Nem szabad végig az úton mennünk. Néha meg kell állnunk és bármelyik leállósáv füvében szolidan fetrengve álmodni a szabad érzelmekről. A szerelemről, ami sosem lesz írható egyetlen útra sem. A csalódások és a felhőtlen örömökkel együtt valami egészen más tapasztalat, mint ami örökölhető vagy tanulható. Szerintem az érzések birtokában abszolút jogos a kétely az életről. Hogy valójában az élet azon az úton halad-e, aminek széles sávjain karrier, becsület és saját környezetének elvárásaiból és nevelési ideáljaiból megálmodott ember ül. Vagy az élet egészen máshol, a jövőre nézve örök sötétségben várja az indivídumot, melynek problémái és gondolatai őszinték. Nem a felvett szerepeké. Az a hely, ahol a sötétben ülve egy örök érzésről szólnak az álmok és az összes már éber gondolat. Én ebben a sötétségben szeretnék élni egészen addig, amíg fény nélkül látom a helyes utat. Akkor majd kisüt a nap, én pedig az út közepéről nézhetem majd a napfelkeltét. Ott járhatok majd én, élve az álmaim és megtartva érzéseim úgy, hogy mindvégig őszinte maradhatok önmagamhoz. Legyen sötétség és csend, kiszámíthatatlan nyugalom. Egyedül a fűben, a saját világunkban, mégis veszélyben. Ebbe a mármár tökéletes gépezetbe egy hiba csúszhat a szerelem. Az a bizonyos csavar a gépezetbe, a majom a vízben ázva. Ilyenkor rengeteg hibát követhetünk el, hiszen a szerelem töröl, butít és elvakít. A világ összes örömét, majd fájdalmát képes egyetlen szóval/gondolattal rád önteni. Örökké nyughatatlan örök. De ezek a hibák biztosan megbocsáltatnak, hiszen rájövünk majd, hogy belőlük áll össze a valódi életünk. Az út az érzés és a szerelem, bárhogyis, de minden amire vártunk. A nap, a megválaszolatlan kérdések, a fennhagyott gondolatok és a szívárványokon kapaszkodó angyalokról szóló álmok is mind ebben a szóban laknak. villanyleó, tánc.

cím: Cadik - Basic