mindennap-ok?

A dédnagypapámtól szerettem volna kérdezni pár dolgot az életről és a nőkről. Igazából a nőkről. A dédnagypapám magas, jóképű ember volt. Lerítt róla, hogy értett a témához. Az ő segítsége néha hiányzik az okos döntések előtt. Nagyon szerettem őt, de sajnos nem ismerhettem eléggé. Szerencsére ő az egyetlen közeli családtagom, akit ismertem és elhunyt. Persze nem ment messzire (nem engedtük), mert sokszor járkál a fejemben a botokkal, amelyeket karácsonyokra kapott tőlünk. Tanár, vagy ahogy mondani szokták tanárember volt. Nagyon szerettem és szeretem is, hisz sokat gondolok rá. Szerencsés vagyok, hisz ő az egyetlen dédnagypapám, akit ismertem és nagypapából is csak egyet ismerhetek. És ez igazából így tökéletes. Ha bármi észszerűt teszek az életben, azt az ő irántuk való tiszteletből teszem. Azért, hogy majd büszkék lehessenek rám. Viszont ők azok is, akiknek mindent elmernék mondani. Még azokat a dolgokat is, amelyekről még Istennel sem beszélek. Gondolkoztam azon, hogy vajon a mennybéliek várják e, hogy ott legyünk. Bár ez elég gyerekesen hangzik. Úgy mondanám inkább, hogy ha ők minden gondolatunkat és cselekvésünket végig követik, akkor nem fűti őket a vágy, hogy elmesélhessék tapasztalataikat rólunk, hogy elmondják mi is lett volna a lényeg, az a pici kis kulcs? Nem tudom. Esetleg ülnek egy sajátságos toron, afféle égi partin. Hirtelen felcsillant előttem a lehetőség a lélek és a szellem jelentésének és értelmezésének kivezésére, de azt hiszem ez túl nagy falat, ahhoz, hogy ne hazudjak róla akaratlanul nagyot. Inkább egy gyors figyelem felkeltés, a gondolataimat az utóbbi pillanatokban hevesebben kapáló holtaknak. Ma a dédnagymamámmal voltam. A kezét fogtam és olyan szinten humoros volt és fölényesen meggyőző a még nem elfeledett témákban, hogy végül ő fogta az én kezemet. Hihetetlen mennyi erő és életkedv van benne. Majdnem 100évnyi ezernyi reménytelen és elvesztett küzdelem után, amit az élet ezüst tálcákon visszautasíthatatlanul nyújt át. Kicsit paradoxnak hangzik a két mondat, de azt hiszem pont kirajzolódik a kulcs vagy csak a kulcsnak a recéje. Ha feltétel nélkül szeret akár egy valaki is ezen a világon, akkor nincs az a fájdalom, melynek lekűzdése nem gyerekjáték az élniakarással szemben. Aki ezt megérti az fájdalom nélkül dobja el magától a világi értékek felesleges részeit. Köszönöm, hogy nekem ilyen kulcsaim vannak a boldogsághoz.