Böjte Csaba árva gyerekei, ahogy erejükből telt és az időből futotta leamortizálták minket és a kocsit. Mindenkit el kellett vinni egy körre vezetni, akit meg nem vittünk az bunkó lett vagy megpróbálta felboríttani az autót. Habár mindenki kapott még csokit is, amíg azt hitték zuhanyzunk megpróbálták kifeszíteni a zárat és az ablakot. Ugyanott reggeliztünk, ahol tegnap pizzáztunk, de sajnos az árak egyre nőnek kelet felé, pedig nem erre számítottunk. Még egy görkoris kislány kezét fogva futottam pár blocknyi házat a 73fokban és Kristóf is elvitte a roppant idegesítő Vilmoskát egy grátisz körre, pedig se árva se jófej nem volt. Ott hagytunk náluk egy kis pénzt, itt biztos jó helyen lesz gondoltuk, bár Kristóf nem volt biztos benne, hogy ezek valóban a B.Csaba atya árvái. Valaki, nem hibáztatom, de hiszékeny utitársamnak, azt mondta, hogy sorban állnak a gyerekek simogatásért, lemossák a kocsit, együtt akarnak majd imádkozni és mostoha körülmények között élnek boldogan. Déva után egy rövid időre Nagyszebenben álltunk meg. Elintéztünk pár dolgot és további lemezek után kutatva leragadtunk egy imperivm nevű helyen. Minden dekoratív pincérnőnél zavarodottabb lány szolgált ki minket, és egy nyelven sem beszélt, activityhez pedig egyszerűen borzasztó tehetségtelen. Viszont happyhourunkban hozta az 1-2x félre értett rendelést és aranyosakat mosolygott bután, hogy most mi is van. Nagyszeben gyönyörű, elidőzhettünk volna, de nem voltak magyarok. Mi pedig őket keressük, legényeket, menyecskéket, erdélyszagot, csorbalevestpaprikával, székelykapukat és portájukat lelkesen örző a kalaposokat. A meseszerű várost aztán mégis hamar elhagytuk, pedig itt már csak a férfiaknak volt büszke bajsza. Segesvár felé vettük az irányt az eddig hibátlant teljesítő furgonunkkal, de végül az őrült románok, belgák és hollandok elől egy medgyes nevű kisvárosban kötöttünk ki, ami utólag kiderült, hogy öreg hiba volt. Robogós hülyegyerekek és bűnöző arcú fiatalok alkották az esti kultúrális életet a főtéren. Fáradtak, valószínüleg kicsit büdösek és feszültek voltunk. Minden mocsok és minden hangulatlanság ellenére a szállások 15ropinál kezdődtek, pedig megnéztük még a leghorrorabb qualitiket is. Többek között egy 1972ben épült betonhotelt, ami azóta semmilyen újitáson nem ment keresztül, és a portás is igencsak unott volt az 1981es névtáblájával. Már csak a szinten tartásért küzdöttünk. Csendben voltunk és minden nőt
nélkülöző három gondolat járt a fejünkben: mikor és hol fogunk végre lezuhanyozni. Vajon a kertitörpék egy idősek e az emberrel vagy már esetleg voltak előttünk is. És végül miért is van 15%nyi buta fasiszta, akik egy program nélküli kicsit sem burkoltam rasszista pártra képesek szavazni, ami semmilyen megoldást nem fog nyújtani az ő problémájukra. Maximum belassítani azt. Erdélyben ezt is nagyon jó látni, hogy cigányok és kevésbé cigányok egyformán kedvesek egymással és sehol sem számít, hogy ki milyen tollakból készült. Bár a magyarság nem mindig szép dolog, néhányan csóválják ránk a fejüket, de vannak olyan stopposok, akik H-s rendszámnak nem stoppolnak, viszont utánunk köpnek. Beszálltunk a kocsiba és utolsó energia tartalékainkat is felhasználva a segesvári burghostelben szálltunk meg. Segesvár túlzás nélkül állíthatom: Európa legszebb városai között is bátran kifénylik. Rengeteg kultúrális létesítmény egy dombon, aminek a közepe egy félezeréves óratorony és egy erődtemplom. Borzasztó érdekes dolgokat látunk, inkább el se mesélem, amolyan szolidaritás képpen. A háromfejű Isten freskó fogott meg talán legjobban (Isten, Jézus és egy nő arca). Kis pihenés után éjjel lementünk internetezni és közben a kedves székely pultos lánnyal beszélgettünk, aki éppen záráshoz készülődött. Kristóf 1decis 60%os helyi szilvapálinkát iszogat és egyre pirosabb az arca. Délig kell elhagyni a szobát.
