Amióta utoljára rád gondoltam, nem telt el sok idő,
ami tudott már változott a képen, ahol ülni látunk,
bent a régi árnyékok között, a billegő karosszéken.
Azóta csak csöndben fázok, mint a korai lépcsősök: a téli udvarlóid és új szavakat keresek. Próbálom felejteni a gondolatot, de feltétel nélkül őket akarom.
Szavakat keresek, amik új esélyt teremtenek a sárguló képeknek és a hosszas lépcsőkön ülőknek. Tudom, hogy te vagy legközelebb, te értesz legkevésbé. De ha majd a szemed elé tálcán kínálom- a képhez méltó versekben az álmokat.. Ezek az álmok nem csak az időt és a pillanatot tüntetik majd el, hanem az érzést is, hogy előtted bármi létezett.
Valami egészen új rés a helyeden, új szavakkal beszél
an tikvár
2009.07.29. 00:35 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.