Néha azt érzem, hogy egy áttörhetetlen falat tolok el magamtól. Nem mozdul, de én sosem fogom abbahagyni, mert úgy érzem nyekereg, úgy érzem remeg. A gondolataim és a testem sosem voltak együtt, de még is ők így teljesek bennem, a nagy fal előtt. Ha egy veréb 8267évig a lánchíd közepén ugrálna, akkor összedőlne tőle a lánchíd. Szép és lehetséges. Csak kicsit rövid a híd és a veréb élete ehhez.. bárcsak olyan erős lennék, mint egy veréb.
egy fal között
2009.08.14. 11:24 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.