mindennap-ok?

Megy az élet abban a szörnyű-büdös csőben, unalmasan és akkor valaki teljesen, de tényleg a legteljesebben véletlenül, kimondja: amikor nekem a cső befordul a bőrőmbe az idegszálaim mentén felfut az agyamnak abba a részébe, ahol szép dolgok szoktak lenni, azok a dolgok, amiket ide szívesen írok le, egy olyat mond ki például: jazzdrótkerítés. Sokszor persze én beszélek, szerénytelenül gyakran beszélek én bele a szörnyű-büdös csőbe, de ez a magyar termék a lényeg. Felírom egy olyan dologra, amire garantáltan nem fér fel több dolog és akkor azt 'jól' elrakom egy olyan helyre:

-ahol soha nem találom meg, mert a létezésnek van egy olyan része, amikor az a hely tulajdonképpen nem létezik és amikor hirtelen, egészen gyorsan újra létezik, akkora az a papír vagy bármi már régen egy szép feledés metafórájának ágyaz be.

-ahol mindig elől lesz: de ez persze egy fajta örök probléma, amit Descartes ránkerőltetett axiómák nélkül fejtett volna meg, ha nem halt volna meg ideje korán, de erről kár ábrándozni, mert szegény végül meghalt.

A lényeg, hogy ez a papír a második verziót húzta a papírok méltatlanul nem megbecsült sorában, hiszen közülül legalább annyi befolyásolja a világ folyását, mint elnök és firstlady. A szeptember havi életmínőségem múlt például ezen az egyetlen papíron, hiszen csak egy jegyzet fért fel rá, de ha lett volna rajta még két feljegyzésnyi hely (1.rendrakás, 2.blogírás), akkor most rend lenne a szobámban és nem lennék húsz bejegyzéssel adós egy képzeletbeli generációnak, aki az írásaimon nő fel és a 3.pont sem lenne egyetlen pontként a papíron, hanem valahol 3.osztályban olvashatnál egy tanmesében vagy valahol egészen máshol egy hozzám csak tartva (mint emlék raktáros) kötve:

a legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja,
de ezt már régen leírtam.
akkor most lehetne rend.
és lehetne 20al több poszt.