nem érdekel, miből élsz. azt akarom tudni, mire vágysz, és, hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal. nem érdekel, hány éves vagy. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy. nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál, és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád. azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira. nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet. azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható. azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és, hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed. azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen! Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van. azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek mindazt megadd, amire szükségük van. nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide. azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg. nem érdekel, hogy hol, mit és kitől tanultál. azt akarom tudni, hogy mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. azt akarom tudni, tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál...

 .ez már a 2.hónapszülinapja a blognak. az már kapcsolat is lehet. nekem kapcsolat végülis. szeretem a blogot. igazából azt szeretem, hogy csomóan szeretitek. szóval köszi.

amúgy ma is volt nap. meglepetésből. tehát reggel feljött a nap és úgy éreztem, hogy körülbelül közvetlen utána mehettem iskolába, a suliba mert nagyon fáradt volt minden, vagy én voltam abszolút.

de az éjjeli anthonyhopkins filmet muszály volt megnézni. nagyon jó volt:
'az élet a fű'... mármint a rendes növény amit legel a tehén. aki már tegnap is szóba jött. najó akkor legyen fűűevőember. szóval ő is legeli... és tavasszal zöld és erős és minden ami jó és szivecske. ősszel meg kifakul és bééna lesz. szegény. ilyen az élet. ilyen a fűű.

du. értem jött a zsóóf sulihoz és nagyon köszi! aztán petőfifoci. aztán vigasztalóssegítés. és gyümölcsoltóboldogasszonyünnepe. majd itthon leheltem ki a mai nap hátralévőrészére befektetett energiáimat tehát máár itthon maradok.

...naív álom volt az itthon maradás:) helyette hazakísértem a zsóófit. minden szuper. térdenállva guggolva kértem.

'Egy idő után megtanulod a finom különbséget a kézfogás és az önfeladás között; és megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal; és kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó; és hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével; és belejössz, hogy minden terved a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez; egy idő után kitapasztalod, hogy még a nap is éget ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskéd, magad ékesítsd fel a lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked. És metanulod, hogy valóban sokat kibírsz, hogy valóban erős vagy és valóban értékes...'