mindennap-ok?

Szeretnék figyelmeztetni mindenkit, aki ugyanúgy, ahogy én - XY (nőtűrő) kromoszómát kapott. Az én jelem tölgyfalevél volt az óvodában, de ez most nem fontos. Ez csak bevezetés, egy bevezetés ellenére rövid bejegyzéshez. Az óvonénim Ubi néni volt. Becenevén szólítottuk így. A kis XXek, a kis XYok. A vödrök, és a pöttyöslabdák. Akkor még gesztenyésnoéminak tetszettem, és viszonyoztam is ezt valamennyire. 5éves lehettem, és hasonlóképp néztem ki. Noémi (drága) is 4-5lehetett. Rövid 'gesztenye'barna hajú. Szemüvegének egyik fele  mikiegeres matricával volt letakarva, a másikon engem nézett. Azért szerettem, mert jófej volt és ugyanazt szerette, amit én. A katonás játékokat, a vajasmézeskenyeret és ha nincs alvás ebéd után. Az uzsonna utáni fogmosás pedig már egyenesen sznob. Ezt a szót, direkt nem tanították meg. Aztán jött az iskola. Nő a matektanár, és az osztályfőnököm is. Még az iskolaváltás után is. Aztán jöttek a lányok. A tudod lányok. Először tényleg csak jöttek. A folyosó végéről néztük őket a szünetek tudodlányos részében. Jött az msn. Az első mozi, de tudod csak barátságból. Soha nem mertem volna senkit elhívni randira. Teljesen tabu téma. Kicsit hangos filmeket néztünk. Haza kísérés, és egy baráti ölelés. Ez az a pont, amikor minden egészséges érzelmű XY eldönti, hogy legközelebb is mozi. Igazából az ölelés miatt. Azt hiszem már padon is ültünk ketten, átkarolt vállakkal. Ezekről még nem készül közös fénykép, nem marad meg semmilyen emlékezetes mondat. Csak az élmény, mint első, mint olyan. Nyári szünet, nincs feltöltve a telefonom, távol vagyok és gyáva. Ilyenkor jönnek azok a nálam valószínűerősebb, de bátrabb fiúk. 13évesen még mindig moziban egy ölelésért. Visszagondolva, teljesen szép dolog ez. Erős mosolyok, és a fiatal naivitás téves büszkesége. Központi írásbeli. Egy gimnáziumban nagy vagyok, egy erős gimnáziumban felnőtt. Ebben biztos voltam, és azon a nyáron megelőlegeztem magamnak a józan gondolkodással élt felnőtt jelző szolid használatát. A barátokon, és a napsütésen túl valahol minden a lányokról szólt. Itt kezdődik meg mindenkiben a világ alapvetően rossz gondolkozása és ízlése, hogy már nem a legjobbfejebb, de nem olyan szép lányokat keresik a nem olyan szép fiúk. Valahogy a lányok szebbek, szépebbek. Ilyenek. Itt még csak a külső és a belső cserélődik meg. De lassan itt a csók. A Csók. Járunk? Fényképezünk, fűben ülünk, és egy idő után szerelmesek leszünk, köztük én is. Nagyon szerelembe esünk. Még most is fiatal vagyok, hogy feldolgozzak, ilyen élet kaliberű szavakat. Nem nagyon hasonlítható össze semmivel, önmaga metaforája és még akkor sem tudunk semmit. Egyszerűen végleteket ismerő kapcsolat lehet. És akkor ott állunk a felnőtté váláskapujában, már szerelmesen, és senki sem mondhatná azt, hogy ez nem örökké tart. Teljesen lehetetlen. De. De ott áll velünk, mellettünk a nő. Amióta beszélni tud, és szépen nézni-azóta nő. Lecsapja, nincskedve, megsértődik, sminkmagassarkú, hazamegy, nemérdekli, átmenetimegoldások, nemérzi, nemboldog, inkábbmaradna, jóezígy. Maradjunk barátok- fejezheti be az érvek sorát, aminek nem igazán látja az értelmét. Nem igazán tudja meg magyarázni. Ezek közül bármelyiket elmondta, az nem azt jelenti, hogy nem szeret. Tulajdonképpen szimplán annyit jelent, hogy szeret. És emiatt tényleg elég könnyen tudnak bárkit megőrjíteni, vagy aljasul tönkre tenni. Ilyenkor újra 13évesek leszünk, de nem szabad elfelejteni, hogy ha egy nő egyszer már szeretett, onnantól kezdve össze zavarja saját magát, kicsit önző lesz és napról napra másról-mást gondol. Legalábbis ezzel nyugtatom magam, mielőtt lefeküdnék, mint egy 13éves. Nem sírok. Nem kérek zsebkendőt. Most akkor hívjam?


És még ezek után is szeretjük őket..

És még csak 16vagyok, lehet hogy még is csak szülni szeretnék.. átkellgondolni:) Mint, ahogy ezt már sokan, úgy Márai is megfogalmazta ezt, talán ő legjobban, hogy ha Isten nem a boldogságunkért teremtette, akkor mi végből. Persze senkit sem kell félteni.