köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

05.06.08

2008.05.06. 23:45 hasy

Szóval azokra a bizonyos éneklőkre és így már ébresztőkre is egyben keltünk mi-azok akik nem énekelték vagy legalábbis biztos, hogy nem tudták. Reggeliztünk 1tojásos tojásrántottát magába. Természetesen zöldeset és tegnapit. Nagyon finom volt;) teával lelehetett nyelni, persze csak akkor, ha kitudtál fogni olyat amiben nem úszkáltak a kakaó darabok. Megnéztük a csontváry múzeumot, ha jól emlékszem:) aztán elmentünk a mecsextrémbe. Nagyon frappáns és ugyanakkor szánalmasan semmitmondó neve van. Mindamellett, hogy a semmi közepén van az erdőn 2x egyenesen(??) aztán át az úton a 3ágú Y-nál balra 2km jobbra és a végén fel...hát elis tévedtünk (egy hasonló kaliberű szívesenesútbaigazítás mellett-ilyenkor lenne inkább hajóltudomeligazítás-de nem Ő tudta-ő a MOL büszke alkalmazottja táblán lévő nevén Mol Sanyi). Bolyongtunk párpercet(-úgy 32öt) az erdőbe aztán valahogy mégis megtaláltuk. Quadoltunk és trambulinoztunk. Jó volt. Soha nem lőttem még mókusra ezelőtt... arról jutott eszembe, hogy mit nem csináltam a felsorolt 2dolgon kívül, igazából elég sok mindent, de Mókusra például most sem lőttem, nem bírom a mókusvért. Ha már 1200ért nem nagyon csináltam semmit, gondoltam mosakodok egyet...tisztára. emberre.  
Mosakodhattam végre valahol. Nem is akárhol-a lányWCben-persze nem benne, hanem a kézmosójában, ha ez egy kicsit is gusztusosabban hangzik. Ez a megmosakodni elég szép szó arra amit ott csináltam egy törülközésre szánt polóval sapkában és mellbimbóban, értintésre foszló kéztörlővel (hightech) és a legfontosabb mExx tusfürdővel, ha az evés a mosakodás akkor én a zabálás tisztulós metafóráját űztem a köralattkereszt jelzésű vécében, mert a fiúknak fütyijük van a lányoknak meg keresztjük?. A döbrössyből kinéztük volna, hogy lekési a buszt ami egyben az utolsó is. Természetesen lekéste (a chillával együtt), ezért szegény ofő keresgélte őket. Nem volt nálluk telefon. Végül meglettek és vacsiról épphogy késve érkeztek meg amit nem tudok, mert akkor már rég nem voltam ott 5perce-mi mentünk már a pályaudvar felé a svéddel. Teendőink voltak: Jelentése- vettünk 7kiflit 20deka parizert és 2kefirt kb. 520forintért, hogy megspóroljuk a kevésbé laktató gyros árát, így is sikerült egy 10est elszórnom 3-4nap alatt az ellenőrrel együtt...iLbkv. Beültünk az elsőosztályra a másodosztályú jegyünkkel. 3.osztályú jegy nem volt, de valószínű arra sem sajnáltuk volna a pénzt. Az ellenőr szólt, hogy tessék átfáradni a 2.osztályra.(Mert?) Mondanom se kell, hogy ott maradtunk tök egyedül-a tök üres 1.osztályon ami a vonaton 1300al a vonatról leszállva 800al volt drágább, mint a 2.osztály (a BÜFé kocsin is túl). 10perc múlva jött vissza barnaszofiszagban és kékszemekkel. 10perc veszekedés után még mindig nem értem, hogy elértem, hogy ott maradhassunk, de nem is akárhogy-amikor kiment becsukta az ajtót és mondta, hogy kellemes utazást és elnézést... ahhoz képest, hogy úgy jött be, hogy -nem szeretem ha hülyének néznek!! 3-3helyet elfoglalva aludtunk majdnem kényelmesen 2és1/2órát. 9perc METRO-ra 7perc BUSZ-ra várakozás, de a 7ből 5 pisilés és kakiba lépés volt, nem az én részemről... márcsak 15perc és 1évesek leszünk:) 

öÖ.

00.01 itt tartunk most. ma se fogok aludni...
gyülöllek, mert nem tudlak gyülölni-ezért szeretlek, mert szeretlek. nagyon.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr49457613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egyember 2008.05.07. 10:41:01

google-n kerestem rá egy képre, és a te blogodat adta ki. Nagyon tetszik, nagyon jól fogalmazod meg azt amit én pl. soha nem tudnék. Mostantól olvasom:)
süti beállítások módosítása