mindennap-ok?

Mire felébredhettem volna igaziból is, már egy kórház vagy valami ilyesminek a várótermében voltam. Minden arany. Arany kilincs. Arany függöny. Arany bútorok. Még az ezüst is aranynak tűnt, az arany árnyaltú ingén a kedves pultoslánynak, aki pont úgy nézett ki, a mondanom sem kell arany hátterével együtt, mint egy barokk festmény. Teljesen idillnő, a kórházi portások antiideálja. Persze 1-2perccel később megérkezett a 87éves főnövér, aki nem nézett ki 86nak (becsszó) na ő volt az, aki javított, azért az összképen. És miatta nem kellett szégyenkeznem a magyar kórházák felszereltségén, mind portás, mind kórház téren. Nagy előtér volt. Rohadt nagy. Egy bicikli verseny és még talán egy 1200szereplős színdarab fért volna el, bármilyen bútor elmozdítása nélkül. Végül is a terem funkciói le voltak korlátozva, a főnővér várására. Valamilyen adományért jöttünk, amit megkapnak a battyhány téri  nyugdíjjasok, az öregek otthonának lakói. Nemes cselekedeteimet az új citroenben növeltem (a citroen még nem fizet az ilyen reklámokért, szóval a valamelyik citroenes olvassa, akkor csukja be vagy utaljon egy havi marketing keretet) szóval benne ültem, ebbe az autóba (csak h ne legyen nekik drága) és megírtam a német leckém egy ezredét, amit nyárra adtak fel, szerintem nem szeretetből. Amikor már nagyon jófejnek éreztem magam, akkor gyorsan aludtam egy kicsit a 40fokba, hogy elmúljon mindenféle ilyesmi érzet és folytathassam a napomat 0ról, az ágyamból. Néha visszavissza gondoltam még a kórház várószobájára, hogy egy ekkora szobában eleredhet akár az eső. is. Mire felébredtem már nagyon kellett mennem edzésre. Gyorsan magam alá tóltam a kis széket, mert csak erről érem el a lábamat. Felvettem a cipőt, amit majd ott átöltözök, hogy labdábarúgjak. Estére vendégek jöttek, mint az esték kétharmadába, úgy általában. Szarvas volt, sárgadinnyésrák és meleggyümölcsösfagylalt. A rákos részről megkérdezték, hogy magyar-e.. igen. A rák az a legjobb svéd hungaricum, talán a taipeitigrisekkel verekszik magyarországért. Nem. Mi vidra nagyhatalom leszünk, amíg világ a világ. Vagy amíg kitart a világ. De persze még ettől nem érezzük magunkat nagyhatalmi pozicióba. Na ez futott át az agyamon azalatt a 20másodperc alatt, amíg a halott rákok lemásztak a hasamba. Finom volt minden. Gyorsan elköszöntem, hogy olvassak még egy kicsit és fürödjek és aludjak is mellé egy keveset, hogy álmodjak megint.

holnaptól megint rendesen hagyom elengedni a fantáziám, csak most az utolsó 2nap nehézre sikerült.