Álmaimban látom igazán a dolgok habját a tortán. Arra felé nincsenek sántító öregek és sejpítő melegek. Arra felé nincsenek nincsenek. Ott mindig vannak. Általában ő, tündérek vagy gonoszak, hogy felébredrjek, hogy aludhassak újra a tündérekkel. Mielőtt lefekszem még felszoktam nézni a csillagokra és néha mögéjük, rájuk és még pár jellentéktelen fotóra emberekről, akiket a csillagoknak köszöntem. Csillagok.. szerelem, fény, remény, csillagok. Hulló csillagok. Soha nem látom őket. De tulajdonképpen nélkülük is elég sokat kívánok az embereknek, akik rajta vannak az egyre jelentéktelenebb képeken-gyűrötten. Kívánhatsz egyet!-mondja egy kedves női hang, miközben zuhant a csillag. Talán elaludtam, de gondolkoztam a válaszon. A Csillagtól 4fényévnyire volt az ablaküveg. Az ablak 2centire az orromtól. Talán kicsit neki is nyomtam. Néztem egy kicsit amíg teljesen párás nem lett az ablak. Feltehetően egy nagymama áll mögöttem jószándékkal és egy anyahajóval a farzsebében. Leültünk, bár szemre nem fért volna bele a fotelbe.. beszélt valamit, de nem nagyon érdekelt. Kedvesen mosolyogtam. Gondolkoztam.. bár tudtam, hogy álmodok, de a kívánságaim itt is teljesülhetnek. Gondolkodtam a kívánságon, amit kívánnék, ha vissza felé is zuhanna a retúrhulló csillag. Csillag. Talán inkább a remény. Messze és még is egy karnyújtásnyira. Kimész a kertbe és, ha nincs nő jó a csillag. Jó mindenre, ha baj van. Mindentől messze a szívhez közel. Felsétálunk, leülünk a fűbe és megkeressük a közös csillagot. Kívülről látom magunkat. Ülünk a sötétbe, a nappalzöldfüvön. Kicsit még hallgatjuk a szeleket. Mindegy melyiket. Kézen fogva elsétálunk egy égre felásott csillagot hátra hagyva, hogy majd más kiássa és magának temesse be újra. Ez mind álom volt, de jó érzés. Kicsit sötét volt, de örültem neki. Mert ő ott volt velem. Megmutatta, hogy tudok örülni az életnek. Megmutatta, hogy Boldog is lehetek, ha nem is vagyok jobb magamnál. Megmutatta mind azt, amit jobb oldalon tudni akartam. Feküdj le. Álmodj. Fogd meg a kezét. Sétáljatok fel. Keressétek meg. Ássátok fel. Hallgassátok és ébredjfel, hogy innen folytasd. Neked is ő mutassa meg, hogy milyen vagy te és milyen ő. Milyen az élet. Csillagok ide, álmok oda. Ha felébredek.. áhh. Mikroháborúkban minden életérzés meghalt éjszakáról, de talán máskor jobban sikerül. Talán másoknak most is. Álmok, hogy legyen mit megbeszélni. A kollégáknak, a nagyiknak a gyümölcsösnél, a gyerekeknek a homokzóba, a homokosoknak. Mindenki a saját tündéreivel. Mindenki a saját Orbán Viktorával és mindenki másnak a szemével. Szép álmokat..
