tétlen, de szépet akartam újra
egy égen, csillagokkal táncolni
az izzó felhőkön veled kelniútra
benned: a világot leírni akartam,
végül pedig, magamhoz jutottam. egy.
ahol szövetségem a lelkeddel
egy máglyán hagyott égni el,
a versek testemből kifolytak,
mik rólad neked érted íródtak.
ez már: a kettő. a hazugság illik rá. mármint a kettőre.
mint fejemre a kalap, vagy
pont az említett: hazugság
az örökszégyen és ború,
hogy rólad írom le amit érzek
hogy én már tevagyokbennem?
értednem létezik, te is tudod
a végtelen jár bennem, ő
üvöltött, a szerelem, szüntelen
na csak ő, de egyedül ő lettél
te bennem. neki is csak arca, de
nem illettél rá, minta remény ének
harca a hitben és szilárdeszméken.
így már összesen három. te vagy az én párom.
egy szó mint száz,
ameddig lehet, a fejemben
szelektív gyűjtelek és ha
már az érzelem kiapad, secc-
percek és újrahasznosítalak.
négy.
csipkebokor vessző
2009.09.08. 20:19 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.