mindennap-ok?

3nap. Nem is akár milyen 3nap távlatából írom meg a kimaradt napokat, kezdve ezzel. Szombat éjjel kezdek bele a csütörtök reggelembe. A szék ugyanaz, a póz és a blogot író alsónemű hasonló. Kicsit hozzá izzadok a bőrszékhez, de hát ez is a része a sorok megírásának. Az utóbbi három nap ez volt ide írva nekem, piszkozatnak, nem publikusan mentett puskának, mert gyorsan felejt, aki. :

"posta posta collin fecske miti pipa eurocenter áki sziget"

Kifelé igénytelen működés lenne most, ezt így bevágni a tudatlan, de mit sem sejtő neked. Ezért elmesélem, a kiegészítést a címszavak köré. Postára mentem csomagért a török utcai postába, amibe beszélgetni járnak a napallergiás és a más nyugdíjjasok is. Meg persze elém állni a sorba-jönnek rendeltetés szerűen. Zöldbe voltam és nagyon izzadtam. Emlékszem, mert színeztem a zöldet. Mire sorra kerültem vettem észre, hogy a nagyon lassú postás hölgy az ablaknál, k.tamás erősen meleg és ha azt írom, hogy erősen meleg, akkor tényleg olyan. Kínos a szemébe nézni annak, aki kiszedi a szemöldökét és hosszú fülbevalót hold, férfi és még csak nem is angol. Hirtelen úgy éreztem, hogy megdobálom magam krumplival, de nem mert erős jellem voltam és még akkor sem vesztettem el a türelmem, amikor kiderült, hogy rossz ablaknál álltam sorba, és a jó ablaknál sem tudnak segíteni-adjam meg a telefonszámom és hívnak, ha tudják, hogy hol van a csomag. Szomorúan, fáradtan, de nagyon izzadtan mentem tovább a postáktúrnén. A városmajori posta volt a következő állomása napomnak. A 4000fokos napomnak. A 158as buszmegállóban vártam, pont a kínai mellett. Nagy lelki színtentartással kibírtam, hogy egyek sültbanánt, különben lekésem a találkozóm colinnal. A kínai pultos lány bátortalan, olykor gyenge mosolygással próbálta elfelejtetni a grimaszoban valószínű fellelhető sóvárgást és bosszúságot-a sültbanánok és a nap felé. Tényleg rám mosolyog. Aranyos kis kínai. Örül nekem. Hát legyen gondoltam, örüljünk együtt-mosolyodtam el majdnem én is, de akkor láttam, hogy ugyan így örül a mikrohullámú sütűnek és a mosogató szivacsoknak. Felvettem a felvevendőt és találkoztunk collinnal. Amolyan kötelező találkozás, mert szombaton utazik vissza skóciába. Mivel pénzem se igen volt, annyi, mint amennyinek eléggé örültem volna, olyan 280forint, ezért a betelt subway kuponommal-levásároltam magam, hogy visszahízzak fél kílót, abból a 40ből, amit kiszívott belőlem a nap-minden villamos megálló között. Négyszer. Amikor már majdnem otthon voltam-hívott tomi, a meleg postás, hogy elcímezték és a városmajoriba kéne mennem, ahol már álltam ma már sorba, ahol már voltam ma. Na jó-mentem vissza, vidáman, de ez annyira nem látszott. Örültem, hogy nem láttam a kínait, mert biztos megdobáltam volna magam krumplival. Találkoztunk mitivel, lemosdottam gyorsan, felöltöztem gyorsan, sétáltunk egyet és felmentünk a fecskébe. Nagyon kellemes kis hely, jó pipa, aranyos emberek, szép kilátás, pont jó fények és legjobb társaság. 8pont, lehetne az EXIT magazin gasztrószámában, amit valakik írnak, akiket nem szeretek a munkájukból kifolyólag. Betűkért kostól a bizonyári kicsit dagi és norbi vagy balázs az exittől. Megeszi szegény a legjobb kajákat, annyi pénzért, amennyit nem fogtam még egészbe, aztán lefikázza az egészet. Hát ilyen igazságtalan az élet, pedig én nagyon éhes vagyok. A 2rossz pont.. az egyik az önkormányzaté, mert nem engedik a zenét, a másik az asztaloké, mert 120centire ülnek egymástól az emberek, a párok és a vízilabdások a lentről. Az ágoston utca 6ig volt stabil a program, utána viszont spontán kirándulást indítottam az eurocenter mosdóba, aztán leültem elé olvasgatni az EXIT magazin új számát, ügyelve, hogy pont átlapozzam a gasztrót, anélkül, hogy gondolnék rá. BKVztam, mert nem tudom, de végül a margitszigeten kötöttünk ki ákival. A holdudvarban ültünk természetesen és végig röhügtük, azokat a dolgokat, amiket máshol ugyanígy átröhögtünk volna, persze itt sem ittunk semmit. Olcsó és türelmes vendégek voltunk a ragadós nádszékek blokkjának előkelő részén. A legpirosabb csopvezető táskájával barangoltuk a vizes játszóteret és vártunk apukát, aki 2kor is jófej és indulásra kész, mert férfielnyomják, mint szilveszter barátomat, akit szeretek gombócnak hívni, és akit tényleg semmilyen viszonylatban nem lehet férfi elnyomni. Vele beszéltem még mielőtt elaludtam volna az akkori holnapra, a mai tegnapra.