köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

08.30.08

2008.08.31. 00:29 hasy

Reggel újra átnéztem a 6000lemez, azt a 4-5darabját, amit mozgatni mertem. Amikor már feloldódott a csendkirályós játék az éjszakából, na akkor tettük fel a reggeli lemezt és szórakoztattam magam, és minden olyan másik magam, ami nem volt magamnál. Igazából szkreccselni vagy mit és hangot állítani, de ez már egy nagy lépés-bíztatóm magam, amúgy meg nem tök mindegy alapon. Még az álmaimmal sincs időm foglalkozni a napokban, annak ellenére, hogy újra és újra más szerepet kapnak hangok, mint például az ébresztő pittyogása. Dobáltuk a rizát a macskát, aki kicsi és aranyos, és így ezzel az első macska lett, akit kedvelek, mint barátot. Lesétáltunk a bambiba reggelizni, aztán bevártuk a városi úttörök civilben mozgalom összes maradék kisdobosát és együtt mentünk fel a normafához rétesezni, focizni és elfelejteni mindazt, amit amúgy sem biztosan tudunk. 6an. A higanymozgásúak és talán volt, aki nem. Félmeztelen szőrősök ijesztgették a játszóteren csak játszani akaró, de már sírás közelében álló kisfiúk kislányokat. Sebaj, befejeztük a focit, és döntő játszma nélkül lettünk a győztesek egy döntetlen után, persze addigra mindenki fáradt volt és nagyon izzadt. Maradtunk büdösek. Folytattuk a félbe hagyott társasjátékot, ettem dupla adag gyümölcs levest és meg voltam elégedve a nappal, pedig még végig drukkoltam a vidi-kaposvár meccset a vip páholyból, ahol volt enni és 1-1.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr13641801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása