0.az előjáték közben,
amikor a szívem mélyére zuhant
sára pici szíve darabokra törött.
1.haldoklástól a sípig
percei voltak hátra, hogy az életet meglelje
sírva a tópartig futott, hogy a víz elnyelje
mert vele álmodta, hogy szépséges királylány
és itt fogta meg a kezét a fehérlovúpeti talán.
most a fűben szenvedve éli tovább pár perceit,
hogy utána egy szebb halál rejtse fölénk lepleit.
sárában a lélek a halállal, mint petivel keringőzik,
fehéringben szépfodrúelméje szoknyáján hintázik.
szürkefelhőknek a halál mellett született cseppek
sírnak, megmerevednek és egymással üvöltenek,
de sára nem üvölt velük, mert ő szeret sírdogálni
és pár követ a tópartjáról az üres vízbe dobálni.
a kövek lassan elsüllyednek az új tengerbe,
érezte sára ezt előre és most nagyon lebegne
vagy menne, szaladna, menekülne vissza a
tópartjára, ahol petiről álmodott gyerekkorába'
meztelen jött peti az újnatúr, játszani velem,
megmutatta: élni csak felnőttként lehet nekem.
elfelejtette, hogy álmodni ébren is bárhol lehet,
egy papírfa árnyékában a szomszédház mellett.
elfelejtette, hogy a gyerek mindent legyőzhet,
mert ott mozoghat ahol belőled csak álom lehet.
de miért adtad meg magad a vágyaknak sára?
miért hittél a megszokásnak, minek ekkora ára.
téged pirosló ajkú sára, álmaidban kell megölni-
meztelenül az ég peremén, őrületbe táncoltatni,
zuhanó testedbe lőni, haljon ki mi halandó lenne
éljen egy halottban tovább ezernyi keringő álom
szoknyádon a fűbe fagyva; a tavunkba fulladva.
2.temetés
és amikor sára felkelt megkérdezte tőlem, hogy
akkor most valóban vége van-e az ő életének?
megsimogattam és nem hazudtam, elmondtam:
hogy akkor most valóban vége van az ő életének.
sírt bömbölt és üvöltött, de aztán elmondtam:
megkaptad az egyetlen lényeget, a szerelmet.
sára végre megértette, felkelt és petit eltemette
a tópartjának túlpartjára és ráírta egy keresztfára:
hogy semmi értelme a halálnak, a testifáradtságnak.
beszélhetnénk a szerelem végéről, mint a halál-
eljöttéről, de erről nekem sosem beszéltek és soha
nem vitt el senkit a mesékben, ahol petinek van lova.
sára: az idő/tér/cselekménynélkülidráma
2009.09.26. 01:09 hasy
Szólj hozzá!
Címkék: sára
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.