A 10 nem jó szám, ha -dike, akkor sem, főleg, ha direkt beállítom a reggel ijesztő ébresztőt, olyan 30perccel elalvás utánra, hogy akkor még lelketlenül még is boldogan nyugtázzam a vissza fekvés legális lehetőségét. Ez elég jó ötletnek tűnik minden este, de valahogy sosem kelek fel rá, csak bele szövődik az álomba, valahova, az igazából mindegy, hogy hova, valahova. Egy detonátor hangját kölcsönözheti, kacsákét is, mert csipog, bár elég felismerhetően nem természetből. Néha lassan döcögő öreg futók lépéseit tartja tempóban. Bipp. Így éri el, hogy ne ébredjek fel rá, de ne is aludjak negédes álmokat. Az (ez) miatt kiütköző traumákat ma reggel is elüldöztem.. borogattam sebeimet, keblemre öleltem magamat, megettem a reggeli poharat, levittem, kidobtam, a szalvétát meg elmostam. Van egy pont. Egy idő beli pont. Egy X időpont. Ez az X időpont van akkor, amikor megcsinálom, azt amire nem emlékszem a következő mozdulatokban, ha kész vagyok ezekkel a rejtélyes dolgokkal, akkor ballagok le a civilizációba, a fürdőszobába. Itt nagyon kell figyelni, hogy csúszós, ezért nem lehet állva elaludni, és arra is kell figyelni, hogy a hajlakk nem dezodor, esetleg fordítva. Pár malór után mondhatom el, hogy upper, egy rutinos upper vagyok a fürdőszobában. Tudom hova lehet esni, és tudom hol lehet gyorsan levegőt kapni, ha esetleg. A mi az fél8tól 3ig rohadt unalmas iskola kérdés és egyben válaszolós mondat fejezi ki, viszonylag röviden és ötlettelenül az unalomtól való szenvedés 7órába való behányásat, ha tényleg ez a jó. Innentől márcsak élvezni lehet a napot, még akkor is, ha a feladat a szobám felső részének megölése, és eltemetése az alsó részébe, ami annyit jelent, hogy valamit furnak majd, és a többi rejtély. Nem jelent semmit. Na. Az össze, s visszaságokért bocsánat, a nyelvtanért-helyesírásért még egyszer bocsánat, és ha van még bocsánat kérésből, akkor tényleg bocsi, de nem túl idő gyerek barát, annál inkább gyerek idő hány ados az iskola, mind tanítási, mind tanulási szempontból. Este a CERn-ről, a felesleges feketelyukakról elmélkedtünk. A nyugati pályaudvar és tere társaságában. Ott a Subway OPEN24, bár elég fura az emberke, aki csinálja, de hát majd meg ismered te is egyszer. Ne higyj neki. A hinninek, mért lesz felszólító módban gy-je. Megijedhetett. Itthon márcsak ülök, kiérdemeltem, hogy nagyon fáradt legyek. Egy helyben gondolkozom témát gyorsan váltva, egy helyben. Elég gyorsan, mintha közben mozognék, de még is nem. Bolyongok, elméletekben, és mit kezdjek most a problémákkal. Megoldom, bíztatom magam-már írásban is. Nekem négy szívem lehet.
egyhelyben bolyongok
2008.09.11. 00:32 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.