mindennap-ok?

Pár kínai tudós valószínű, de minden magyar, de roma jósnő mára jövendölte a világ végét. Szeptember utolsó napján nem lehet vége a világnak, márcsak azért sem, mert majár le a BKV bérletem és a velejáró kiváltságaim. 3250Ft. Felesleges ellenőrök és barátaik biccentve kérték el tőlem a jegyeketbérleteket. Meséltek volna nekem arról a gyerekről, akinek holnap jár le a bérlete, de nem vártam meg. Holnap ezzel itt már nem mész le kisfiú gondolta utánam, de addigra már legalább 10mre lehettem két szatyros, de nagyon gonosz öregnéni között. Végig álltam a megállókat, edzettem, aztán végig ültem a megállókat. Egy sor 4órát vesz el az életemből, de itt is próbálok időtspórolni, pihenni és olvasni a sorok között. Másik írányba üldögélek, egy teljesen másikba. Kicsit vizes lehetek még. Nem rég zuhanyoztam le magamról a levegő 1%-t, és a maradék, de felesleges dolgokat. A margithídról néztem a kilátást, élveztem egy kicsit, hogy itt lakunk és tényleg nem is kellett akkor más. A margithídtól gyalog mentem haza, de csak azért mert lekéstem a buszt-hiába futottam le 400magassarkút. Gyorsan rájöttem, hogy jófej vagyok lesétálom. Dunapart itt is szép, nincs túl hideg és nállam van a zene. Az első 50m-en dúdoltam és élveztem az életet. A rakpartra már nem tudtam lemenni, ezért a szépdunapart helyett kizárásos alapon mást válaszottam, de ott már hideg is volt és az ipod is hamar lemerült a 482m maradék részre. Mulandó nem annyira jó dolgok elillanak hamar és már azon a buszon ülnék (akár állnék is), ami már haza vitt volna. Hátulról kiabálok rá a sercegősínűvillamosra, hogy bezzeg ti már otthon lehettek, de talán majd megtalálom én is, és akkor még semmi sem volt drasztikus, semmi sem volt rossz. Fáradt vagyok és ebbe a kutyaszarba komolyan nem akartam belelépni. Pedig márcsak...