Kicsit latyakos még az út a hidegvizes pocsolyáktól, amiket balatonnak hívtam még valamikor. Még mindig ő jut róla eszembe, de hát erre már csak az a járdarész emlékszik. Balról elengedtek, jobbról vártam. Jobbról jó. Kikerültem valamit, ami régóta ott van, de még mindig nem igazán tudom, hogy doboz-e vagy generálja az áramokat szerte a környékünkön. Szeretem ezt a helyet. Semmi különös, de valamennyire alapelvárás felőlem, hogy szeressek, ha van. Először kicsiket, aztán nagyokat. És aztán, amit még elérek. A virágbolton elázott felirat: 'Ferenc névnap lessz'- erősen gyengén és tényleg két sz-el írva. Tipikusan sárga lapon. Az elázott rész szürke, de teljesen mindegy. Vissza szállok és újra fekszem magammal. Rendet raktam, hogy meglegyen valakinek a hely, hogy takarítson itt, ha van hozzá kedve. Egy darabig voltam patkány, majd kopasz. Edzettem, és pont annyira fárasztott le ez a vasárnap is, mint a többi ami nagyon. Egy ember van az utcán, nem biztos de innen úgy tűnik, hogy van. Tőlem bárki. Süt neki a lámpa és zöld, morcog, mert van neki és fujtatva veszi a levegőt. Rohadt esőtáncosok..
10.05.08
2008.10.05. 22:54 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.