köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

Október 6.

2008.10.06. 17:59 hasy

159éve 1849ben. Amikor még voltak belül is emberek. Fejhajtás, tisztelgés a nagyok előtt. Régi becsben, mai könnyek csordulnak hiába, hogy még egyszer megteljen vele ő vagy az a valami. Kiborul és ott hagyják. Bár már nem igazán sejtik az emberek és köztük én se nagyon, hogy mi is lehetett akkor. Mit mondhattak egymásnak és maguknak. Mi hajtotta őket. Gondolom, hogy egy ország, amit szerethettek és meghaltak, hogy jobb legyen. Pénz?:) Senkit. A feri meg odasétál és felkoszorúzza szobraikat. Fel is kell. De, ha gondol ott valaki rájuk, akkor az egyik könnycsepp helyén mosolyodjon el azon, hogy ő mit tenne a helyükben. Pénz?:) Összegyűlünk és hallgassuk meg. Egész szép és még kedves is. Kicsit unalmas, de vége lesz egy idő után. Gyertya és a szöveg, amit hallottunk már, de nem tudjuk kik ők és, hogy miért. A következő elszavalja, felkonferálja őt, hogy elmondja, amit a többiek is. Nem igazán érti, hogy mi történhetett. A cellux miatt szakadt el a krepp papír. 17nap múlvára meg kell tanulni a következő verset. Nem tudom, de 1es, ha nem. Nem tudom-mondtam már. Kérdezz mást. Nagypapa.. szóval hősök. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr96699831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása