köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

kép idézi elő

2008.10.24. 22:57 hasy

Telnek múlnak a napok. Lankadatlanul írom meg minden nap a kis elmélkedést, novellát vagy mi ez a bármi, ami tulajdonképpen csak engem érdekel, hogy könnyebben forrjon ki ifjúságom valami elég közhelyes és előre megítélő csödörből legalább egy másik vödörbe. Nem igazán sejtem, hogy mi leszek, ha nagy leszek és persze közel sem biztos a semmi sem. Nem vagyok, és igazából nem is érzem magamat kicsivel sem többnek, mint aki kívülről vagyok, de írni mindenesetre a legtöbb esetben szeretek. Általában egy kép, vagy egy kellően szép mondat, esetleg ember idézi elő a pár értelmes és még számomra is elgondolkodtató mondatot. Bár a mai blog inkább egy panasznyújtás és egyben feszültség levezetés akar lenni. Ugye egy kép, a kép igéz meg és találtat ki magának egy köré fonódó szöveget. Tulajdonképpen nincs nagy elvárásom a blogősanya felé, de ezt megtehetné nekem, hogy néha működjön. Mert rossz és nem akar ott teremni a kép, ahová ültetem. Amúgy minden oké, az egészségem javulóban, a tippmixem egyenlőre jön. Már kis híján eltelt abszurd éveim fele, és még mindig csak napról napra itt végzem. Írok. Nem érem el a 0 közeli állapotot esténként, és még csak három naranccsal sem tudok dobálózni. Nem tudom kirakni a rubik kockát, pedig jó lenne ilyennel próbálkozni.. A blogot is egy ingyenes wordoffice2008béta verzióval írom, mert nem működik más, de egy abszolút pesszimista élet felfogás egyszerűen szar az élet jelszó alatt oldja meg ezt is egyszerűen, mint oly sok más problémát is. Ügyesen. Arról, hogy linkelés sem működik, már nem ejtenék szót, mindesetre csak annyit pötyögnék bele, hogy továbbra is él és éljen a www.tosokiaronversei.blog.hu.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr62730490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása