Hagytam a tegnapot, és összeszedve minden fáradt, de még meglévő erőmet-álmodtam. Régi és egyelőre ismeretlen ismerősökkel. Hosszú, és drasztikusan kockás folyósokon lépdeltünk. A sakk nem sport, viszont egy érdekes játék. A tábla színeit használva merítettünk magunknak ötleteket, és teheneket. Ők voltak a tábla színeiből összeállt gonoszok. A tehenek nem sportolnak. Sötétek. Jobb híján nem érdekelt senkit, hirtelen egyedül álltam ott ellenük. Veszélyesen sokan voltak, esélyem sem volt pattra. Para. Teljesen nevetséges lett volna felajánlani. Visszagondolva egészen reálisan még győzhettem is volna, egy ilyen szituációban. Nagy sakkbábúkba beleszorított még nagyobb tehenek. Az alíz csodaországban utolsó jelenete lehetett volna. Iskolába menet elgondolkodtam azon, hogy ha nem találták volna fel a kereket, akkor most közülünk, hányan tudnák feltalálni? Vajon, de hát kerék van. Az ebből az esetben lopva tanult tanulságaimon elmorfondírozva, megrendíthetetlenül a villamos felé kezdtem el sétálni. Mint a többi reggel is persze, de néha, általában máskor, eszembe jutnak a részemről indokolatlanul elhanyagolt BKV buszok, és frissítésenként magolandó járataik. Az iskolában szerzett tapasztalataimat itthon egy melegvizes kézmosással, és egy pisiléssel átadtam a múltnak. Persze néha beszámolók mostantól, a hetedikes kisfiúkról, akik bármilyen cartoonnetwork rajzfilmbe sikert aratnának. A hetedikes kislányokkal persze, akik indokolatlanul mosolyognak össze-vissza a folyóson és képesek mosolygás közben beszélni vagy hirtelen sírni egy 4esért. Nem szép dolog 4est adni. Nem szép dolog 4est kapni. Akkor minek. Persze őket csak szünetben látom. Pont eleget, elég időre. 45perc alatt feldolgozom a látottakat, és kezdődik elölről. Haza megyek, és a már említett tapasztalatokkal, az említett módon megbirkózom. Némedi - Híd Unió 4-2 (0-2). Az esti meccs eredménye, és tanulsága is, ha figyelembe vesszük a félidei átlagteljesítményünket. Készülünk a hétvégére, és jól érzem magam a csapatban. Az Öreg mondta, hogy szeretné, ha viszont látná magát egy ilyen szégyenfalon kikiáltva, mint ez a blog, vagy miegymás. Az Öreg az, akinél mindig van mentolos baba tusfürdő, ami csíp. Itt-ott. Az Öreg jófej.