Ritkán kelek úgy, hogy úgy érzem, most jó minden. Csiripelnek a madarak, és a csillagok fénye még cikázik a szobában. Egyszerűen, örültem, hogy vagyok. Nap közben életeket álmodtam, és segítettem mosolyogni. Ugye egy görbe, ami mindent egyenesbe hoz. A boldog szemekhez képest, gyenge karikákkal feküdtem le. De végig ott volt bennem, hogy biztos megint álmodok. M.
22.11.08
2008.11.22. 12:35 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.