A földi lét, a végesség körül forog minden. Saját erőmből mindennel szemben képes vagyok a rezignációra, nyugalmat és békét találok a fájdalomban, mindenbe bele tudok törődni, és még ha az az iszonyatos, a kaszásnál is szörnyűbb démon, ki az embereknek maga borzalom, vagyis ha az őrület bohóckabátot tartana is elém, és tekintetéből megérteném, hogy magamnak kell azt felöltenem, még akkor is megmenthetem a lelkemet, persze csak úgy, ha a földi boldogságomnál is fontosabb számomra az, hogy az Isten iránti szeretetem győzzön bennem. Az ember még egy ilyen utolsó pillanatban is megerősítheti lelkét, hiszen onnan származik minden jó adomány, és e pillantásból meg fogja érteni ő is, és az is, akit pillantása keres, hogy mégis hű maradt szerelméhez.
Søren Aabye Kierkegaard
félelem és reszketés
2008.12.20. 20:06 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
