Hogy mondanám el bárkinek? Sose tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem és nem is alszom. Elvagyok varázsolva, tulajdonképpen megőrülök, szárnyalok a boldogságtól és ezektől gyakran öngyilkos hajlamok törnek elő vagy ez a boldogság?! Akkor most megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy majdnem. Persze időközben bármi teljesen. Olyan vagyok.. elmondom neki, az aktuális tűzek angyalának, hogy SZERETLEK, de hát ennek így semmi értelme. Ennek, ehhez semmi köze. Mi az, hogy szeretlek?? Valahol egészen messze él ez a szó, ahhoz képest, amit érzek. Sosem kellett volna elmondanom. Nem kevesebbet mondtam vele, hanem tulajdonképpen hazudtam. Az igazsághoz mindig közelebb áll az, hogy SZERETLEK SZERETNI. Vagy könnyen odaállni - remegve, izzadva, remélve mesélni, lopva a szemedbe nézve hogy már mindegy.. őrült vagyok és ezentúl benned akarok élni! Persze ugyanakkor félek attól, hogy vagy. Sokszor állítanám meg az időt, és újra elmondanám, hogy szeretlek.. lassan megszoknám, hogy ami szívemben, szememben és random lelkitükreimben szenvedés és tűz, az kimondva elhűl, gyenge parázs vagy kopott szó marad. Sajnos vannak dolgok, amiket sosem fogok tudni elmondani.
na jó..
2009.01.06. 22:11 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.