Ez mind hagyján péter, de mi lesz velünk a továbbiakban. Nők gondoljuk és az őszinte esztétika bálványaiként indulunk a régről ismert kietlen kapualjból. Csapzott frizurák, és ázott cseppek, hogy miért is péter, majd útközben kitaláljuk. De ne szálljon előttünk életünk, miközben tervezünk! Éljük életünket a Föld nevű vírusban, egy ilyen korszakban. Állunk majd a célban, a végső kietlenen. Rájövünk, hogy bizony bizony voltak azok a pillanatok, amikor nem volt más lehetőség, mint hogy fejvesztve küzdjünk. Lehet e becsületet igazságért veszteni?-kérded majd bölcsen, bár kissé félve, hogy elvesztetted a becsületedet és az igazat még mindig nem tudod. Ne is gondolj rá péter. Csak nézd meg, hogy hova érkeztünk. Érdekel még a múlt, gondolsz még a rosszra? Áztunk, estünk, sírtunk, de mind azért, hogy aztán itt álljunk a felhőkön és végül.. nevetve gondoljunk mindarra a rosszra, amit bárki és mi átéltünk. Célunk a boldogság volt péter. És most ott állunk rajta/benne. Nem az igaz, nem a bölcsesség, nem a becsület és nem a jó-ezek együtt voltak bennünk a boldogság.
látszatnak vázlat
2009.01.21. 13:44 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
