Amikor jót akartam írni, hiszen holnap 1éves a blog.
Gondolkoztam miről írhatnék. A legtöbb szép szó, már apróbb közhely. A természet nem rejt felém mai titkokat, sőt az utcán sem láttam újabb ihlető arcokat, bár a harmonikus harmónikás és lepedőnyi pénze rámutatott mindenre, amit rólunk és a jászaimari térről érdemes tudni. Tovább gondoltam magamban, lélektúra és ismeretlen angol szövegek lassú fordítása. Amikor a villamos gumijára dölve döcögtem én és sok imre, meg magyarzászló és sapkások, akkor láttam meg a látszólag álló dunát, az éppen duna-tót. Annyi gondolat és boldog fájdalom folyik rajta, hogy egy darabig tűnödtem csak ott. Mennyien is vagyunk és kinek mit számít majd, ha valaki más akar lenni. Vagy olyat akar, miről nem álmodtak, hiszen mindenki álma más, egyedi és elnem lopható, érzésekkel át nem adható. Szóval ezt gyorsan abba is hagyom. Ne félj magad lenni, mivel/ha másokat ez nem érdekli.
01.30.08
2009.01.30. 23:23 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.