esett az eső. sok sár volt. volt szó, beszéltünk virágokról. könnyeztem is. mennyi emlékre-pont bele a közepébe. a legszebb a diák és nyugdíjas jeggyel váltott szerelem. nincsenek nagyon falak. nincsenek nagyon fájdalmak. szép virágok nőnek majd tovább persze a némák is kik nem látják be őszintén szánalmasan, hogy vétkeztem szerelmem. nem szóban, tettben. egy szoros ujjfűzés és mindent elmondó (itt értsd mindent!) mosoly. semmi nem kell, csak ne hagyjuk, hogy attól legyenek jók kapcsolataink, hogy megmaradnak. régen könnyebb volt a szerelem. gyáva jófej vesztesek. és hazug győztesek. ez lett a világ rendje, ahol vaklányok választanak. tegnap is hasonló szeretet vakságról volt szóban forgó eset. valahogy vegyünk hátra arcot. építsünk új, szűkebb falakat és zárjuk be magunkat oda. erősen, vagy két kattanásig. de egyenlőre itt állunk a pusztán, persze ahol sok a szerethető felhő, sok a szerethető fény, de ezeket pillanatokra lehet csak megtartani aztán elfújódnak. legrosszabb, ha a szomszédba. bele se mennék, bele se mernék, bele se gondolok. de ha már ennek a sivatagnak öntözzük végül a virágait, lássuk be, hogy a bocsánat egy ódivat. a bocsánat jó, de evidensen következik belőle az: ebből tanulok, többször nem, javítok. de ha minden cinikusan megbocsáltatik, akkor minden előre meg is engedtetik. továbbá kifogytam az elmondható érzésekből.
diákjegyes szerelem (akció)
2009.02.09. 16:40 hasy
Szólj hozzá!
Címkék: diákjegyesszerelem
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.