egy álmom van, mely gyakran visszatér, egy álmom, mely ha lehet mindent elér. nem nőkről, s fényeikről. a nőről, s szemébe a csillogásról, hogy miért csilloghat más álmában. miért táncol az én értelmemmel napra más ágyának álmában. a gondolat féltékenységet, a fény szánalmat sugall. hol van még a holnap fénye, hol van még a reggel? bölcs kérdés, hogy szememet álomra hajtani megéri-e. de. de van amikor nincs más választás. van amikor a vereség édesebb, így hát majd elbúcsúzom, de itt marad, hagyok majd belőlem, néhány pillanat. így lett álmunk szeretete, csak úgy mint más ellentéte, nem a gyűlölet, hanem a közöny-mimás?
nonstrapálom
2009.02.12. 23:47 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.