köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

minek harry?

2009.02.17. 23:58 hasy

Azt szokták mondani, hogy amikor szenvedünk, akkor igaz, hogy fáj mindenünk, de tanulunk belőle. Nem is keveset. Elméletben, minden tekintetben hibátlan szeretők leszünk, elméletben mindent tudunk majd a nőkről és a világ(uk)ról. A bökkenő csak az, hogy a szenvedés során szerzett tapasztalatokat a szenvedés nélküli életünkben kicsit sem tudjuk használni. És amikor meg szenvedünk, akkor meg otthon gubbasztunk az ágyban és olyan filmeket nézünk egyedül, amit kettesben kéne-valaki egészen mással, mint az éppen aktuális senkimás. Tehát szinte azt is mondhatnánk, hogy a szenvedés értelmének nincs is értelme. Kicsit olyan, mint Harry Potternek varázsolni. Otthon nem szabad, pedig elég csajozós lenne hadonászni, meg seprűn haza vinni a lányokat. Persze ezt én is megtudom csinálni, csak elég kényelmetlen. A varázs világban meg minek keménykedjen, ott mindenki tud varázsolni. Szóval ilyen dolog ez a szenvedés, ahogy Rubens is mondta a mai darabban: "a szenvedés a teremtés betegsége", és nem csúszott messze az igazságtól. Amúgy lélegzet elállítóan jó előadás volt, igazi kultúrsok. Sajnálom, hogy többet nem játszák, legalább 2-3x kellett volna megnézni. A könyvet egyébként Esterházy Péter írta a címe pedig: Rubens és a nem euklidészi asszonyok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr29951067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása