köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

leány gyöngy fülbevalóval

2009.02.26. 23:57 hasy

Egyedül áll a képen. Így csendben jelent nekem sokkal többet, mint bármely számomra ismert, szép sokaság. A mást ismert, a más unalmas, a más tiszta és világos. De ő fény marad, mely engem világít. Bennem ég, mint a szikrázó gyertyák és csak a lényeget világítja be, ami a világos mellett eltörpül. Ő állt ott csendben, bölcsebben, mint bármely logika. Csendben áll, ez igaz, de ha úgy érzed, hogy szemében mégis mindent látsz, akkor:  valójában magadat látod. Azt, ami te vagy. Ő a te fényed, aki rávilágít őszinte énedre. Ez azaz őszinte én, amit a világosság gyakran elvakít. Vedd észre, hogy mégis a fénynek lesz hatalma feletted. Vedd észre, hogy a fény neked is szereped. Kinek hány szerepe lehet? Talán a fénynek se egy. Színház az egész világ. Szerepekbe bújunk és ennek a fiktív figurának a problémáit oldjuk meg. Nem is a sajátunkét! Alkalmazkodjunk, de a hasonult másunk problémái nem a mi problémáink! Őszintén kell eljátszanunk saját darabunk még akkor is, ha ezzel néha csalódást okozunk. Ehhez meg kell találni a fényt, ugyanakkor élni csak világosban lehet. Csupán a fény az, ami miatt a világosságot már természetben látjuk és miatta tudunk saját szerepet vállalni a végtelen, mégis rövid világban. Ha idáig eljut majd valaki, akkor azon kell elgondolkodnia, hogy teljesen őszintén éljük-e életünk vagy maradjunk világunkban és csak bennünk égjen örökké a fény, mint énünk szimbóluma, mint a személyes kép saját missziónkról?

Szólj hozzá!

Címkék: őszinteség

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr19968839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása