köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

elfut és még nem is élek

2009.03.05. 00:53 hasy

Felszállunk a nyeregbe. Lassú döcögések sárban és napon. Esőben. Szélben. Nem csoda, ilyen a természet. Élünk, tervezünk és meghalunk. Naponta törlesztjük a hitelt, melyet születésünkkor vettünk fel, kamata az esetleges bűn és kárhozat. Ezeket a napokat alaposan tervezzük, minden nappal kevesebb lesz. A kör felénél járunk uraim, utolsó tétek futnak, pár csepp összegyűlik, majd egy folyamban élvezzük a maradék egyenest. A célban a mellünket előre dobjuk, de most hátra: a nap végére. Este, esteledik a természet. Hold csillagai, ahogy kell annak lennie fent, hasonlóképpen lent teszünk rendet. Fejünkben éljük röviden a másnapot. Terveket szövünk, napi fogadalmakat, hogy fejlődjünk, hogy mindennap egy kicsit jobb emberek legyünk. Volt barátom, aki ma az óriás majomembert akarta legyőzni, hogy ezzel megmentse a kilencedik dimenziót. Volt aki valakit szeretne, aki valamit szerezne, valamit megenne esetleg értene. Én pihenni szeretnék, a lóra békében feküdni-csak szaladjon-ki merre-lát. Átgondolni az értelem szükségességét, majd lassan újra magamba szállni, hogy tudjak boldogan élni, a többek között írni. Bolond: ki saját világának él. Szeretném hinni, hogy az vagyok... mert már sejtem, sőt tudom, hogy jó helyen keresem. Szépen elkezdeném és csinálnám, egészen a célig, bármi történik is. Nem szabad utanáznom, a normákat követnem. Ami ízlésem szerint.. csend. –nek hangja: bennem élek. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr45982260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása