mindennap-ok?

Egyre inkább "mi az élet?". Tökre semmi. Porból lettél, porrá leszel. Jól seggbe kell rúgni - az életet - a 'magadat', hogy majd ismerjenek. Az ember, aki seggbe rúgta az életet és párszor magát is. Fent marad-e a neved és rossz helyett, jót hagytál-e itt? Lassan eltűnsz, de közben tudtad-e magad jól érezni a világsajátfájdalmainak közepette? Tudtál-e halottakról vidáman beszélve? Tudtál-e sorstalannal a sorsról álmodozni, bukott angyalokkal boszorkányt eljátszani. Jól érezted-e magad-ez számít, ha fájdalmat ezzel másoknak nem okoztál. Pénz nélkül is boldogan nevettél és nevettettél lányokat, kiket szívesen pörgettél bársony szőnyegen, könnyedén táncolva, kiket majd rock'n'roll /rákkenról/ koncerten a nyakadba emelve (így) érdekesen a fülébe suttogni, hogy érdekes, de van az érzés úgy, hogy szeretlek. Szállj le nyugodtan, haza kísérlek. Én nem választottalak. Ezzel is élhetsz tovább. Ez az egy fájdalom, melyet nem a világ szűlt. Melyet nem az evolúció rakott belénk. Ez lehet Isten egyik arca. Ezzel is élhetsz tovább, a két por közötti vöröses állapotban, hogy majd nálam legyebbek szálljanak rád és te csak nevess rajtuk, mert te itt már tánc vagy, a mosoly, a kedv és te lehettél az ember.. és ezért embert alkottál. Belőlem-az evolúció felesleges termékéből és a legfontosabb szerelemből (te-én-élet-Isten). Az ember gondolatai öröklődtek, megérzései az evolúcióra alapozottak. Küllemét és viselkedését a környezete és a divat diktálja. Fájdalmai ezekre a szerepekre bomlik, de ha egyszer is szeret.. már érti, mitől él az élet. Nem számít mi van, úgyse lesz. Maximum somewhere over the rainbow. Somewhere. Legyél egy, aki ismer szeretni. SOmewhere. Valahol-tökresomewhere-és teljesen jó is az ott. Ha akar, majd mindenki felmehet, és együtt nézheti majd a többit, sőt drukkolnak: Értsétek meg!, hogy nincs fájdalom, szenvedés vagy bánat, sírás-ami elmúlt, és ami van.. egyszer minden múlt lesz.. A nevetés marad meg csupán és a vidám versek az emberről, aki seggbe rúgta az életet és párszor sajátmagát..