Nincs jó idő élni, körhintázáshoz pláne nem. Belül köd, kívül semmi nap, ahol lehet szürke. Unalom, fáradtság és primitív szólamok. Persze mindig van egy forgó lánc, akit ez nem érdekel. Penget, versel és magán kicsit túlozva kacag. Amennyire ideje és kedve engedi és talán bennem is van valami belőle, de most nincs jó idő, de most nem forog.., mint a körhinta, csak áll. A nap előtt bolygók, előttük az ég repedt részei, a fényből a szivárvány, de itt már csak az említett köd és a még szürkébb homány. Ez gonosz, rosszkedvű eső, már rég nem égi áldás. Nincsenek is előtte kígyózó sorok, nincsenek is mellette jókedélyű jegyszedők. Ha süt a nap drága, de így ingyen lehet ráülni. Meglökheted magad lábbal. Mesélhetsz neki agresszív meséket, megszégyenítheted, erőszakosan megrúghatod, elkezdheted óvatosan megenni.. Majdcsak elázol te is. Esetleg mellé feküdnél és vele álmodhatnál: egyből elindulna. Ketten a nap is kisütne és pöröghetne minden tovább, ahogy már régen kéne.
égszilánkokban
2009.03.24. 03:38 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
