köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

ami késik elmúlik?

2009.04.06. 09:43 hasy

weheartitMinden egyes nap, amikor az angyal rég említett aurájára várok - örökké valóság. Soha sincs sehol, de mindig ott van. Késik. És egyre inkább félek a tűztől, ami szemében kékesen lobogtatja a közénk, életnek alkudott  kapcsolat zászlaját. Csak álmunkban más tündérekkel és gyönyörű, de hazug színekkel mondhatom neki, egyedül én, hogy: szeretlek. Szeretlek angyalom, angyalom aurája. Mindig várok, de ahogy romlok és amíg az időt is saját vasfoga emészti addig te is bennem változom. Hirtelen papírok fecnijére lassú vonalakkal rajzolva, az eső hangjában, a villám fényében és fenn az égen, ahol majd találkozunk, ha az élet nem ad lehetőséget a sorsnak, hogy ő legyél te egyszer. -Nem, ami késik változik. A magamban idill történések és személyek megalkotása hosszú, de egészen egyszerű feladatnak bizonyult. Az eredmények rögzültek és bárminemű változás csorbát ejt a szenvedélyen. Az idő pedig változtat. A képzet késik és elmúlik. Vele a szenvedély, az álom-az élet értelme. Az űr marad helyettünk és a réghalott csillagok fénye, amelyeket senki sem lát. Sötét van. Ez lenne tehát a tökély, amit álmodtam. Elmúlt netán vagy még meg sem született. -Soha sem fog, csak bennem, álmaimban élhet. Ezért fontos, hogy ne késs és válaszolj maradék álmaimban.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr51049029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása