köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

kopp

2009.04.10. 14:35 hasy

Ugye van ez a törpe-gida effektus:
van olyan, hogy reménytelen nélkülözés,
de mégis önzetlen szerelem.
Ezért örülök, hogy megismertelek,
attól a pillanattól éltem csak igazán.
Benned ismertem meg a boldogságot
és nélküled tanulom meg az életet.
Úgy érzem, sőt már őszintén tudom, hogy
te az életem nagyobb része lettél, mint én.
Bár mostanában homályos csillagok néznek minket,
de én néha ezt élvezem. Úgyse tudnád elfelejteni
a fényeket. Persze már sötét van, a belső fények
nem dominálhatnak bennünk a világ elleni kapcsolatban.
Bennem egy fényes világ dől össze, a külső, másokra
ártatlan sötétség több mint mi ketten.
Terveztünk persze erre is, hogy sötétben tánccal kezdünk,
de ebből ígéretek majd csend lett.
Amennyi így marad, már az is több
mint amelyet bármely fizika leírhat. Te és a csend.
Úgy érzem, hogy inkább elvesztem volna ezerszer,
mint hogy százmást találjak, az nagyon messze van a boldogságtól.
Örülök, hogy megtaláltalak.
Elvesztettelek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr421057865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása