Ugye van ez a törpe-gida effektus:
van olyan, hogy reménytelen nélkülözés,
de mégis önzetlen szerelem.
Ezért örülök, hogy megismertelek,
attól a pillanattól éltem csak igazán.
Benned ismertem meg a boldogságot
és nélküled tanulom meg az életet.
Úgy érzem, sőt már őszintén tudom, hogy
te az életem nagyobb része lettél, mint én.
Bár mostanában homályos csillagok néznek minket,
de én néha ezt élvezem. Úgyse tudnád elfelejteni
a fényeket. Persze már sötét van, a belső fények
nem dominálhatnak bennünk a világ elleni kapcsolatban.
Bennem egy fényes világ dől össze, a külső, másokra
ártatlan sötétség több mint mi ketten.
Terveztünk persze erre is, hogy sötétben tánccal kezdünk,
de ebből ígéretek majd csend lett.
Amennyi így marad, már az is több
mint amelyet bármely fizika leírhat. Te és a csend.
Úgy érzem, hogy inkább elvesztem volna ezerszer,
mint hogy százmást találjak, az nagyon messze van a boldogságtól.
Örülök, hogy megtaláltalak.
Elvesztettelek.
kopp
2009.04.10. 14:35 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.