valakit a végzete ma korábban elért.
haját félre simítja. értelme szívétől elválik.
a vadból zsákmány lett. minden akkor kezdődött.
gyönyöre elmúlt. feje dombon, fejek lomja
ki látta tapsolt és a bűnt érezte, de egy ki
gyönyört-ő lejegyezte, csak ő-
korántól olaszosan, egy pillanatban kiejtve
kimondva és mondatlanul sáde márki a
charentoni elmegyógyintézet egyetlen elméje,
mely elmének a cella nevetség határát szabja.
beleesett, de nem hiba a börtön, ha önmagáé.
ocsmány dekadens, a beteg inkább őrült.
itt minden elmének egy külön szobája,
a külön szobájának saját betegsége,
melyet fajtája tett sajátjává.
de egyszer több lesz beteg elme
és a világ más kapuk mögött élhet tovább.
nem lehet majd gonosz a jó,
a halál nem lesz hatalom.
míg gyújtani tilos, addig tűzet festenek fel
régi álmok fájára. érdekes egy végzet, de
ezzel számoljon, ki gyújtó szavakat ír.
fecsketollak
2009.04.20. 23:19 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.