Az álmomat sosem adhatom fel. Ha feladom, benne száradok el és könyörtelenül török majd le oda, ahol ő még sosem járt. De ugyanakkor nem lehetek kívánságom vágyainak gyerekrabja. Végtelen szenvedélyek rabszolgájaként, mindent visszafojtva vánszorogni egy szebb jövő reményében éppoly keserves, mint gátlástalan szenvedélyek között kiégni az életből. A vágy nem betegség, vágyai mindenkinek vannak. A vágy is a szeretet szerves része. Talán éppen ezért viszont veszélyes. A vágyakat kezelni kell. Elkényesztetheted őket, de ebben az esetben semmi sem lesz elég. Megölheted őket, de az végig kísért majd egy életen át, akár más életének kárára is. De vágyaidat meg is szelidítheted:egy dobozba zárod őket és a dobozba növő saját virágodat sárkányokkal szánthatod, mint a tökéletes hatalom maga. A hatalmat a vágyak mintájára kell korlátolni. Mindig a több lenne a jó, de csak az Elegendő vezet a szeretethez és ahhoz, hogy mindenki lehessen saját virágos dobozának jókertésze. A legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, mintha valójában nem is ő lenne visszalöki a saját homályába, de ezentúl a szörny még nyugtalanabb lesz és előbb utóbb a józan ész falát töri szét. Tehát ha legközelebb szörnyet látsz, vágyállatszörnyet, ne irtózz és ne ijedj meg és ami itt is, mint oly sok életben a legfontosabb: ne hazudj önmagadnak, hiszen hozzád tartozik. Ha felismered, gondolkozz el rajta, és kovácsolj belőle tapasztalatot, mint erényt. Vagy csillapítsd és gondozd, mert könnyen szelidíthetőek az igaz vágyaink.
nő a vágy
2009.05.07. 23:56 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
