köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

szomszéd

2009.05.19. 23:57 hasy

Ma ismét megnéztem a kiállítást. Borzasztóan tudom élvezni a lét elviselhetetlen könnyűségét, a kedvezményes jeggyel váltott, következmény nélküli megpróbáltatásokat. Mind e közben, a teraszomtól nem messze fekvő hajléktalan már több, mint egy hete köhög és fújja az orrát. Büszke vagyok rá, hogy ugyanazalatt az ég alatt fekszem le, mint ő. Persze 30fokban könnyű erről írnom, de ha a kolosy téren igazat mondott és valóban elveszítette a gyermekét, akkor onnét kezdve bármit is követett el: nem tudok haragúdni. Valószínüleg nem nagyon van ennél kegyetlenebb dolog, amit az élet adhat és valószínű ez az a fájdalom, amiben nem tudtam még megtalálni Istent. Kicsit elmorfondíroztam ezen és a tiszteleten, amit iránta inkább érzek, mint tanusíthatnék bármikor is. Neki nem adtam még pénzt, legalábbis amióta ismerem azóta nem. Sokak vannak, köztük pár barátom is, akik nem tudják elfogadni a hajléktalanokat és semmilyen szolidarítást nem vállalnak. Vagy kegyetlenek vagy elzárkóznak a problémák elől. Pedig napnál világosabb, hogy egy valami marad ki az élet mindennapjából, ami egyre inkább mélyre sodorja őket: a valaki. Valamilyen szeretet, valamilyen érzésnek az ölelése. Persze köztük is vannak rosszak, még akár épp elmével is, de hát hol nincsenek? Ahogy ő mondta nekem egyszer: az emberek tökéletlenek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr291134682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása